Minden kényelemmel, gépekkel fölszerelt konyhában ahány gyerek, annyi kívánság hangzik el anyjuk vacsorával kapcsolatos kérdésére. Mama kezében távirányítóval olvassa le a konyha egyik falát betöltő melegítő-komplexum tartalmát, majd megnyugtatja a gyermekeit, minden étel található benne. Egy másik gombbal sorban kinyitogatja az ajtókat, elektromos karok rakosgatják a beprogramozott ételcsomagokat az asztalon elhelyezett tányérokra; a melegítést igénylőket előbb a sütő-forralóban kellő hőmérsékletre hevítve teszi asztalra. 

A gyerekek az asztal mellett sorakozó székek mellé állva, nagyságukhoz mérten emelkednek megfelelő magasságba. Csendben fogyasztják el vacsorájukat. Az italokat hasonló módon kapják a hűtőből, vagy a világító ételmelegítő részből, langyosan vagy forrón, óhajuknak megfelelő hőfokon. 

Zénó intésére nagyságrendben felsorakoznak a kétméter-magasra nőtt tinédzserek és kisebbek, majd bevonulnak a fürdőbe, ahol a fal mellett ragyogó fehér csempéből, kissé süllyesztve fut végig az önműködő zuhanyozó. Ahogyan levetik magukról a ruhát, beállnak egymás mellé, s a szerkezet mindegyikük méretéhez igazodva, beindul a kellemesen meleg permet, közben egy gombot megnyomva, az automatikusan működő mosdókrém. Ideális időben megszűnik a vízpermet, és beindul a szárító. 

Közben a levetett ruhák Zénó intésére, színek szerint kiválogatva, a hatalmas gépbe suhannak, ami halkan zümmögve automatikusan végzi a mosást, onnan a beállított idő után átkerülnek szárítóba, aztán simán, hajtogatva veszi ki Zénó és elhelyezi a szekrényekben. Nincs civakodás, hangoskodás. Minden rendben, fegyelmezetten zajlik, mivel a vacsorát, játékot, mosdást andalítón halk zene kíséri. 

Reggel beállított ébresztőre kelnek a gyerekek. A mosakodás az estihez hasonlóan történik azzal a különbséggel, hogy nagy mosdókagylók mellett frissítik föl, és szárítják magukról a nedvességet. A nagyobbak saját szekrényükből választják ki a ruhát, amely a mutatóujj jelzésére előreugrik, csak le kell akasztani és belebújni, a zip-zárak és gombok önműködően záródnak. A kicsiknek a mama vagy a robot választja ki a ruhát. 

Zénó jelenti a Lencsinek, ha indulásra kész a csapat, aki megnyomja a garázsajtó-gombját, onnan kigördül a nagy kétéltű családi autó, a gyerekek kényelmesen elhelyezkednek benne; a jármű hangjelzésre indul, és önműködően halad a beállított útvonalon, megáll előbb az óvoda előtt, ahol kinyílik az ajtó, kilépnek a kicsik, egyszerre tárul az óvoda kapuja és a gyerekeket várják a dadusok és óvónők, továbbhaladva jutnak az iskolába. Hazatérésük hasonló módon történik, mint a reggeli utazásnál. 
A házi-feladatokat az iskolások saját számítógépen készítik, amelyek leellenőrzik a munkát. A másnapi iskolai holmi becsomagolását Zénó ellenőrzi. Már az óvodások is ügyesen kezelik a nekik készült számítógépeket. Utána elektromos gépek segítségével tornásznak és játszanak halk dallamok kíséretében. 

Ebben a családban Lencsi irányítja a családot, aki egyedülállóként neveli csemetéit. Gyermekeinek apját időnként a családsegítő központból, kiválogatott elődei spermabankjából válogatta össze, gondosan ügyelve arra, hogy a fiúk-lányok aránya megmaradjon. 

Gondjai nincsenek, mivel megszűntek azok az elavult módszerek, hogy szükségleteiket pénzért vásárolják. Amikor a gépek jelzik a készlet apadását, távirányítóval mindenféle anyagot, élelmiszert, ruhát, bármit pontos időben, robotokkal szállítják házhoz, és helyükre pakolják. A gyermeknevelést 2078-ban munkaviszonyként számítják be a nők részére, és a család létszámának arányában busásan honorálják. 

Lencsi barátnője: Lilike, viszont apás családban él, férje Kazimír. A kis közösség életét ott is az asszony irányítja; nyolc gyermekét a már eléggé elavult kor hagyományai szerint, természetes módon előállítva hozta világra, azonban mindnyájuk ellátása ugyanolyan formában történik, mint Lencsinél. Amire szükségük van, ők is mindent megkapnak. Annyi a különbség, hogy Kazimír munkáját a közösség számára végzi, amely a gépek-automaták továbbfejlesztésére irányul, azokat állandóan modernizálni kell. Ebben az időben már telefon sincs, elég, ha valaki rátekint ismerőse arcképére, a közelében megszólal a hangja; a beszélgetés úgy folyik, mintha az illető ott ülne mellette. 
Ma, 2078-ban a robotok munkáját is folyamatosan korszerűsítik, régen megszűntették a nehéz házimunkát. Már csak az elektromos felolvasógépek segítségével lehet hallani, vagy múzeumokban látni olyan elavult módszerekről, hogy a lakás tisztítását hangos zajjal működő porszívók és tisztítógépek végezték, amelyeket egyik helyiségből a másikba, kézi erővel kellett húzgálni, a port belőle nehéz munkával, kézzel kiüríteni, és lépcsősorokon járkálva, kukákba hordani. 

Most, csak bekapcsolnak egy egérnyi méretű robotot, a tisztítandó helyiség ajtajára akasztva, ami percek alatt automatikusan szívja ki a port, pollent, ellátja megfelelő szintű páratartalommal, utána magától kikapcsol. Ragyogó tiszta a lakás, olyan gondosan lehetetlen port törölgetni bútorokról, padlóról, mint ezzel a módszerrel. Azonban Kazimír már ezt is elavultnak véli, és jelenleg mindentudó számítógépén ennek korszerűbbé tételén kísérletezik.