T. Pandur Judit: Jóvoltál@figyellek.com

  • 2012-06-01 15:59:40
T. Pandur Judit a Napvilág Íróklub kiváló alkotója egy hatalmas sikert aratott alkotását ossza meg a Bipoláris világ olvasóival. Bár az írónő nem érintett közvetlenül a betegségben, de úgy érzi egy-két remekművével talán ő is segíthet, hogy javuljon a betegeknek és hozzátartozók életminősége, hangulata.

Péter reggel korán beért a munkahelyére, még egyedül volt az irodában. Első dolga volt bekapcsolni a számítógépét, és megnézni a levelező programban a leveleit. 



Tegnap este óta öt email-ja érkezett. Egy munkával kapcsolatos a főnökétől, egy kis vicces levél - ami körbe jár az Interneten - egy régi kollegájától, egy másik reklám volt, a negyedik egy emlékeztető volt a tegnapi értekezletről, az ötödik is egy kis viccesnek ígérkezett a címe alapján. Jó voltál? - ez volt a levél tárgyának megjelölve. 

Ennek az elolvasását későbbre halasztotta, kiment a konyhába, benyomott egy új kávépatront a kávéfőzőbe, kiválasztotta a capuccino programot, majd amikor kifolyt a kávé még egy kicsit felgőzölte a krémes habot a tetején. Visszament az íróasztalához, és kinyitotta az utolsó levelet. Ahogy elolvasta az első sorokat, torkán akadt a forró kávé, fuldokolva köhögni kezdett, a csésze megbillent az ujjai között, s a forró kávé a nadrágjára löttyent. 

- Mi a fene ez? Ki ez a szemét?! - kiabálta hangosan, majd durván elkáromkodta magát, ahogy a nadrágjára nézett. - Na már csak ez hiányzott! Egész nap úgy fogok kinézni, mint egy disznó! 

Megnézte a levél küldőjét. A jóvoltál@figyellek.com címről érkezett a levél. Dühében azonnal a válasz gombra kattintott. "Menj az anyádba!" írta a szövegmezőbe, de alighogy elküldte, szinte azonnal értesítés jött, hogy a címzett ismeretlen. Kinyitotta újra a kapott levelet és dühösen meredt a képernyőre, amin a következő üzenet díszelgett: 

"Nem, te nem voltál jó! Tegnap munka után randiztál a szeretőddel, aztán otthon cirkuszoltál, a feleségeddel, hogy nem friss a vacsorád. Leszóltad az ételt, amihez munka után bevásárolt, és elkészítette a kedvedért. Nem toltad haza időben a képedet, mégis volt pofád őt hibáztatni! A gyerekkel ordítottál, mert hármast kapott történelemből, hiába mentegetőzött, hogy történelmi események évszámából írtak váratlanul dolgozatot. Mint tudjuk a te évszám dolgozataid, amikor iskolás voltál kevés kivételtől eltekintve elégtelenek voltak! Az egész családodnak sikerült egy rémes estét rendezned. Viselkedj! Figyellek!" 

Először azt gondolta, hogy a felsége küldte a levelet, de aztán elvetette az ötletet. Két okból is. Ha tudna a szeretőjéről, sokkal nagyobb balhét rendezne, mint egy levél küldése. Ráadásul nem ért annyira a számítógépekhez, hogy megoldja az üzenet ismeretlen címről való küldését. Aztán a gyereket kezdte gyanúsítani, de ő sem tudhat a szeretőjéről, és arról sem, hogy mit mondott a feleségének a konyhában tegnap. Bent kuksolt a szobájában. Nem értette az egészet. Csak hárman voltak otthon tegnap este. Ki tudhat egyáltalán ezekről a dolgokról?  

Egész nap ezen gondolkodott, miközben dúlt-fúlt magában, és még a szokásosnál is kiállhatatlanabbul viselkedett a munkatársaival. Munka után elment az állandó keddi squash partijára. Ott aztán kiadta magából a gőzt, mint az őrült úgy játszott. Ahányszor beleütött a labdába, mindig azt képzelte, hogy a reggeli kéretlen levél küldőjét püföli. Az ellenfelét szinte lemosta a pályáról. 

Mire hazaért rendben volt a lelke. Elhatározta kideríti, hogy ki küldte a levelet, és elveszi a kedvét attól, hogy szórakozzon vele. Morcosan megvacsorázott, nem szólt sem a feleségéhez, sem a gyerekhez. Az Eurosportot bámulta, amíg lefeküdt a családja. Várt még egy kicsit, aztán bekapcsolta a felesége laptopját. A levelező program jelszavával kicsit bíbelődött, gondolta, hogy a gyerek neve a jelszó, hiszen olyan hülyén kiszámíthatóak a nők. Csak azt nem tudta milyen formában keresse. 

Próbálgatta egy darabig "Bálint" "Bálintka" kisbetűvel, nagybetűvel, kis betűkkel, nagy betűkkel, aztán eszébe jutott, hogy a felesége "Bárs"-nak szokta becézni a gyereket. Pici korában, "bársony ördögnek" hívta, a bársonyos baba bőre, és a rosszalkodásai miatt. Mostanra ebből lett a "Bárs". Micsoda hülye név, na ez is jellemző. . . Azonban a jelszó bevált, a levelező megadta magát, beléphetett. Nézegette az elküldött leveleket, de nem talált neki szóló levelet, sem pedig a jóvoltál@figyellek.com-al kapcsolatos levelet. A felesége barátnőknek, kolleganőknek küldözgetett elsősorban leveleket. Párat kinyitott, de kis viccesek voltak, nem talált semmit, ami rá vonatkozna. Csomagküldők regisztrációi, internetes csajos oldalak regisztrációi. Semmi. . . 

Reggel a gyerek számítógépét nézte meg, ez jóval egyszerűbb volt. Ráparancsolt a fiára, hogy nyissa ki a levelezőjét, mert ellenőrizni akarja, hogy kikkel tart kapcsolatot. A gyerek csúnya arcokat vágott, így kapott nyomatéknak egy pofont. A nevelést ezzel letudta, de a gyerek levelezésében sem talált olyasmit, amit keresett. A barátjának küldött egyik levelében ugyan volt szó a "bunkó apámról", ezért adott még egy pofont, és eltiltotta a gyereket a számítógépezéstől egy hétre. 

Amikor a munkahelyén leült a gépe elé, és meglátta az újabb levelet a jóvoltál@figyellek.com.-ról, először ki sem akarta nyitni. A törlés gombra kattintott, de aztán nem bírta megállni, a kukában csak kinyitotta, és elolvasta. A második üzenet így szólt: "Nem, te nem voltál jó! Tegnap is úgy viselkedtél a munkahelyeden, ahogy általában szoktál. Azon kívül, hogy pökhendi vagy, és lekezelő a kolleganőiddel, pofátlanul kihasználod őket! Miből gondolod, hogy neked nem kell tudnod semmit? Bármi feladatot kapsz, vagy a munkádban valami probléma adódik, csak megvillantod az ellenállhatatlannak hitt mosolyodat, és már nyomod is a kolleganőidnek a "Csak egy gyors kérdés!" szövegedet. Velük oldatod meg a feladataidat. Szinte megversenyezteted őket, hogy a legjobb ötletüket mondd a magadénak, a leghatékonyabban oldják meg a te problémáidat. Nekik is megvannak a maguk feladatai, ami a munka vastagja, és nem éppen a leglátványosabb része. Az "természetesen" a tiéd, meg a legtöbb fizetés! Teljes tévedésben vagy, amikor azt gondolod, hogy nem látják mit művelsz! Viselkedj! Figyellek!" 

Péter hitetlenkedve pislogott. Mivel ma később jött be, a gyerek reggeli ellenőrzése miatt, nem csapkodhatott, és káromkodhatott kedvére. Hát, ha ezt elmeséli a barátainak, öngyilkosságot követnek el. . .amikor halálra nevetik magukat! Micsoda hülyeség! Egy szó sem igaz belőle! - gondolta. Naná, hogy a kolleganőinek tudniuk kell a válaszokat, ha ő kérdez tőlük valamit. Elvégre, ha már itt vannak. . . Ő meg. . . Hát az más, az egészen más! Ő perspektívájában látja a dolgokat, lényegre törően gondolkodik. Nem vacakol annyit mindennel, nem tipródik rajta, nem járja körül, nem mérlegel patikamérlegen minden várható következményt. Ő a gyors megoldások embere, ezek a tyúkok meg örüljenek, hogy végig hallgatja a parttalan locsogásukat egy problémáról. A szeme sarkából méregette a kolleganőit, vajon melyik liba küldte ezt a levelet? Na majd ő kideríti, és gondoskodik róla, hogy ki legyen penderítve innen! 



Azonban az ügy kezdett bonyolódni. Szinte minden nap érkezett egy levél a jóvoltál@figyellek.com e-mail címről, néha kettő is. Ezerszer elhatározta, hogy nem nyitja ki, olvasatlanul kitörli, de képtelen volt rá. A jelek szerint valaki tényleg figyelte. Figyelte minden lépését, minden cselekedetét, és a hibáit rögtön a fejére olvasta. Amikor ordított a feleségével, mert nem tisztította ki a sportfelszerelését; nem azt főzte, amit ő szeretett; vett magának, vagy a gyereknek valamit anélkül, hogy ő engedélyezte volna; vagy beledumált a sportközvetítésbe; valami iskolai izével nyaggatta, ahová valamiért neki is el kellett volna mennie; firtatta az olcsó kifogásokat, amikkel kábította a hiányzó pénzzel és a hiányzó idejével kapcsolatban. - Amikor a szeretőjének ígérgette, hogy hamarosan elválik; egy olcsó bizsuval elintézte a születésnapját; nem ment el a megbeszélt találkozójukra; durván beszélt vele, mert megbetegedett, aznap pedig épp randijuk lett volna; számon kérte rajta, hogy egy másik férfival látta az utcán. - Amikor a munkahelyén ellopta mások ötleteit; a felelősség alóli kibújásait; a másokra lőcsölt saját feladatait; a kolleganői magánéletére, külsejére, testsúlyára, gyerekeikre tett "vicces" megjegyzéseit; a kioktatásait a csapatjátékról, ha neki kellett a segítség; az információk visszatartását, ha másoknak kellett volna a segítség; a munkájában elkövetett hibáknak egy éppen kilépett kollegára való ráfogását; egy-egy feladatnál a szakmai felkészületlenségét. 

Nem értette az egészet, nagyon rémisztő volt. A kezdeti dühe, és magabiztossága, hogy bosszút áll azon, aki zaklatja, üldözési mániává vált. Mindenki gyanús lett a számára. Megjegyezte, hogy kinek mit mondott, abból próbált rájönni arra, ki figyeli őt. Hiába, hiszen a figyelő olyan dolgokról is tudott, amikor csak kettesben volt valakivel. Elképzelte, hogy mi történne, ha nem csak neki, hanem a feleségének is elküldené ezeket a leveleket, vagy a főnökének. . . Egy idő után félni kezdett. Félt, hogy a kényelmes élete darabokra hull, ha kitudódik mindaz, amit a megfigyelő irkál róla. Egyre nyúzottabbá vált az arca, visszavett a nagyképűségéből, az arroganciájából, a másokra való rátelepedéséből. A szeretőjének bevallotta, hogy nem fog elválni a feleségétől. Megköszönte a szép kapcsolatot, és szakított vele, elengedte. Többé nem kellett bujkálnia, hazudoznia, és lopkodni a család pénzét. 

Miközben gyanakodva figyelte a feleségét, észrevette, hogy milyen odaadóan gondoskodik a családjáról, milyen csinos és kedves. Ő is kezdte kifejezni a szeretetét. Lemosta a felesége autóját. Időben hazament. "Hagyd, majd én megcsinálom" - vette ki a részét az otthoni feladatokból. A gyereket elvitte squash-solni, uszodába, meccsre. Még a szülői értekezletet is bevállalta. Jó érzés volt, hogy közelebb került a családjához. 

A munkahelyén is igyekezett saját maga elvégezni a feladatait. Kevesebbet volt a dohányzóban. Nem tett "vicces" megjegyzéseket a kolleganőire. Az információit megosztotta velük, és részt vett a túlmunkákban. Egy idő után tapasztalta azt a tiszteletet, amit eddig az ócska kis trükkjeivel próbált kikényszeríteni. Még valamit észrevett, a bajtársiasságot és a megbecsülést, amitől nagyon jól érezte magát a munkahelyén is. 

Egyre ritkábban kapott a jóvoltál@figyellek.com -ról levelet. 

A változása a barátjának, Tibornak is feltűnt. Egy hétvégi közös horgászat alkalmával, amikor a feleségek elvonultak sétálni és pletykálni, rá is kérdezett: - Figyú! Mi az ábra veled? Beiratkoztál a kiscserkészekhez? Szinte nem lehet rád ismerni! Hová lett a nagy arcod? Tisztára egy nyuszi vagy! Még az sem dúlt fel, hogy a feleséged elfelejtette betenni a legjobb botodat... Péter megvonta a vállát: 
- Én pakoltam be - mondta, és vágott egy grimaszt. 
- Nocsak, nocsak. . . Mitől lettél ilyen jó kisfiú? Elege lett a feleségednek, és ki akarta tenni a szűrödet? Vagy valaki a fejedre olvasta, hogy milyen bunkón tudsz viselkedni? 
Péter felugrott, és felbőszülten megragadta Tibor mellkasán a ruhát, szinte felrántotta a székéből. 
- Te voltál? Te szemét állat? Te küldözgetted a leveleket? - szinte fuldoklott a dühtől. 
Tibor a fejét rázta nevetve. Lesöpörte magáról Péter kezét, és egy "bízd csak ide" kacsintással visszaült a székébe. 
- Nem küldözgettem én semmit neked! - kuncogott - én is kaptam jóvoltál@figyellek.com leveleket. . . 

Péter csak döbbenten hebegett, habogott: 
- Te is? De hát hogyan? Hidd el, nem én voltam! Á dehogy! De miért nem mondtad? 
- lassan leereszkedett a székére. 
- Te miért nem mondtad? - kérdezett vissza a barátja, és felhúzta a szemöldökét. 
- Azt hiszem szégyelltem, ami a levelekben volt. Olyan volt, mintha az orromra koppintottak volna, minden nap. Meg olyan misztikus volt, hogy mindent tudnak rólam, még azt is, ami zárt ajtók mögött történt. Mintha az Isten küldte volna az e-maileket. . . - nagyot sóhajtott - neked sikerült kiderítened a rejtélyt, hogy honnan jönnek ezek a levelek? 

Tibor bólintott, pókerarccal nézett Péterre. 
- Tudom, de megígértem az illetőnek, hogy csak megbízható embereknek mondom el! Akik nem adják tovább az információt, és nem állnak bosszút a küldőn. Teljesen felesleges további információért nyaggatnod. Azt hiszem, hogy te nem felelsz meg a feltételeknek. Péter kiköpött, csoszogott egy kicsit a lábával, és újra megrántotta a vállát: 
- Jól van, az igazat megvallva, nem is akarom megtudni. . . 

Tibor elismerően nézett rá. 
- Haver! Ez volt a helyes válasz! Ha idáig már eljutottál, akkor akár el is mondhatom. . . ha fogadalmat teszel! 
- Még mi kéne, kispajtás? Csak hülyítesz ugye? 
- Nem, becsszóra, nem. Ez a feltétel. 
Sokáig hallgattak, aztán Péter megszólalt: 
- Na mondjad, mindjárt visszajönnek az asszonyok. . . Mire vársz? 
- Rendben, mondd utánam: Én Farkas Péter vállalom, hogy a jóvoltál@figyellek.com klub működésének titkát megőrzöm. Fogadom, hogy azt csak megbízható emberekkel osztom meg, akik a fogadalmat leteszik, a titkot megtartják. Ennek elkötelezett híve leszek, a klubon semmilyen vélt, vagy valós sérelemért bosszút nem állok. Ez a klub egy csodálatos, bölcs és óvatos szervezet, ami segít az életet jobbá tenni, szelíden jóra sarkallja a férfiakat. Minden eszközzel azon leszek, hogy titkát méltatlannak el ne áruljam, mert áldásos szolgáltatásait magam is élvezem. Nagy próba, de teljesíteni fogom. A sors engem úgy segítsen! 

Péter, egyre nagyobb csodálkozással Tibor után mondta a fogadalmat. Aztán még megtoldotta, azzal hogy "na akkor mondd!" 

- A jóvoltál@figyellek.com egy szolgáltatás, amit minden nő igénybe vehet csekély szolgáltatási díjért. Regisztrálnia kell a "BARÁTNŐD" honlapon, és egy megfelelő rovatba beírnia, hogy mi a gond valamelyik pasival. Nem kell név, csak az e-mail címe. A számítógép összeszedi az azonos e-mail címre vonatkozó, beérkező panaszokat. A szolgáltató összegzi, és rövidítve elküldi egy ismeretlen címről. Ezt kapják meg a férfiak. Te is, én is, sokan mások is. Egyre népszerűbb a szolgáltatás a nők körében. Tényleg nagyon misztikus a címzettnek, hiszen sokan elküldik azt, amit csakis ők tudhatnak egy pasiról. Na mit szólsz? Jó mi? 

Péter arra gondolt, hogy mégsem olyan ostobák, és kiszámíthatóak a nők. Újfajta tiszteletet érzett irántuk, akik képesek voltak ilyen hatékonyan működtetni ezt a rendszert, belenyugodni, hogy nem láthatják a többiek levelét, sem azt, amit végül a címzett megkap. Végül is sokkal kellemetlenebb dolgok is történhetnek egy férfival, minthogy egy szolgáltatáson keresztül tudja meg, mi a véleménye róla a körülötte élő nőknek. 

Sokáig maga elé bámult, aztán kiemelt a vízből két üveg jéghideg sört, az egyiket Tibornak nyújtotta. Ittak egyet, aztán dünnyögve megszólalt: 
- Hát, ezer köszönet. . . Nehéz lenne létrehozni a férfi párját ennek? A "BARÁTOD" honlapot a férfiak panaszainak? Én azt hiszem ez egy aranybánya lenne. . . Na, belevágunk? 





Tetszik a hír? Osszd meg ismerőseiddel!






Tetszik az oldal?




Feltöltő: Korcz Attila
Feltölés időpontja: 2012.06.01. 16 óra 59 perc
Forrás: freeimages.com (sxc.hu)
Kép forrás:

1. kép: freeimages.com (sxc.hu)

2. kép: freeimages.com (sxc.hu)

3. kép: freeimages.com (sxc.hu)