Péter reggel korán beért a munkahelyére, még egyedül volt az irodában. Első dolga volt bekapcsolni a számítógépét, és megnézni a levelező programban a leveleit. 

Tegnap este óta öt email-ja érkezett. Egy munkával kapcsolatos a főnökétől, egy kis vicces levél - ami körbe jár az Interneten - egy régi kollegájától, egy másik reklám volt, a negyedik egy emlékeztető volt a tegnapi értekezletről, az ötödik is egy kis viccesnek ígérkezett a címe alapján. Jó voltál? - ez volt a levél tárgyának megjelölve. 

Ennek az elolvasását későbbre halasztotta, kiment a konyhába, benyomott egy új kávépatront a kávéfőzőbe, kiválasztotta a capuccino programot, majd amikor kifolyt a kávé még egy kicsit felgőzölte a krémes habot a tetején. Visszament az íróasztalához, és kinyitotta az utolsó levelet. Ahogy elolvasta az első sorokat, torkán akadt a forró kávé, fuldokolva köhögni kezdett, a csésze megbillent az ujjai között, s a forró kávé a nadrágjára löttyent. 

- Mi a fene ez? Ki ez a szemét?! - kiabálta hangosan, majd durván elkáromkodta magát, ahogy a nadrágjára nézett. - Na már csak ez hiányzott! Egész nap úgy fogok kinézni, mint egy disznó! 

Megnézte a levél küldőjét. A jóvoltál@figyellek.com címről érkezett a levél. Dühében azonnal a válasz gombra kattintott. "Menj az anyádba!" írta a szövegmezőbe, de alighogy elküldte, szinte azonnal értesítés jött, hogy a címzett ismeretlen. Kinyitotta újra a kapott levelet és dühösen meredt a képernyőre, amin a következő üzenet díszelgett: 

"Nem, te nem voltál jó! Tegnap munka után randiztál a szeretőddel, aztán otthon cirkuszoltál, a feleségeddel, hogy nem friss a vacsorád. Leszóltad az ételt, amihez munka után bevásárolt, és elkészítette a kedvedért. Nem toltad haza időben a képedet, mégis volt pofád őt hibáztatni! A gyerekkel ordítottál, mert hármast kapott történelemből, hiába mentegetőzött, hogy történelmi események évszámából írtak váratlanul dolgozatot. Mint tudjuk a te évszám dolgozataid, amikor iskolás voltál kevés kivételtől eltekintve elégtelenek voltak! Az egész családodnak sikerült egy rémes estét rendezned. Viselkedj! Figyellek!" 

Először azt gondolta, hogy a felsége küldte a levelet, de aztán elvetette az ötletet. Két okból is. Ha tudna a szeretőjéről, sokkal nagyobb balhét rendezne, mint egy levél küldése. Ráadásul nem ért annyira a számítógépekhez, hogy megoldja az üzenet ismeretlen címről való küldését. Aztán a gyereket kezdte gyanúsítani, de ő sem tudhat a szeretőjéről, és arról sem, hogy mit mondott a feleségének a konyhában tegnap. Bent kuksolt a szobájában. Nem értette az egészet. Csak hárman voltak otthon tegnap este. Ki tudhat egyáltalán ezekről a dolgokról?  

Egész nap ezen gondolkodott, miközben dúlt-fúlt magában, és még a szokásosnál is kiállhatatlanabbul viselkedett a munkatársaival. Munka után elment az állandó keddi squash partijára. Ott aztán kiadta magából a gőzt, mint az őrült úgy játszott. Ahányszor beleütött a labdába, mindig azt képzelte, hogy a reggeli kéretlen levél küldőjét püföli. Az ellenfelét szinte lemosta a pályáról. 

Mire hazaért rendben volt a lelke. Elhatározta kideríti, hogy ki küldte a levelet, és elveszi a kedvét attól, hogy szórakozzon vele. Morcosan megvacsorázott, nem szólt sem a feleségéhez, sem a gyerekhez. Az Eurosportot bámulta, amíg lefeküdt a családja. Várt még egy kicsit, aztán bekapcsolta a felesége laptopját. A levelező program jelszavával kicsit bíbelődött, gondolta, hogy a gyerek neve a jelszó, hiszen olyan hülyén kiszámíthatóak a nők. Csak azt nem tudta milyen formában keresse. 

Próbálgatta egy darabig "Bálint" "Bálintka" kisbetűvel, nagybetűvel, kis betűkkel, nagy betűkkel, aztán eszébe jutott, hogy a felesége "Bárs"-nak szokta becézni a gyereket. Pici korában, "bársony ördögnek" hívta, a bársonyos baba bőre, és a rosszalkodásai miatt. Mostanra ebből lett a "Bárs". Micsoda hülye név, na ez is jellemző. . . Azonban a jelszó bevált, a levelező megadta magát, beléphetett. Nézegette az elküldött leveleket, de nem talált neki szóló levelet, sem pedig a jóvoltál@figyellek.com-al kapcsolatos levelet. A felesége barátnőknek, kolleganőknek küldözgetett elsősorban leveleket. Párat kinyitott, de kis viccesek voltak, nem talált semmit, ami rá vonatkozna. Csomagküldők regisztrációi, internetes csajos oldalak regisztrációi. Semmi. . . 

Reggel a gyerek számítógépét nézte meg, ez jóval egyszerűbb volt. Ráparancsolt a fiára, hogy nyissa ki a levelezőjét, mert ellenőrizni akarja, hogy kikkel tart kapcsolatot. A gyerek csúnya arcokat vágott, így kapott nyomatéknak egy pofont. A nevelést ezzel letudta, de a gyerek levelezésében sem talált olyasmit, amit keresett. A barátjának küldött egyik levelében ugyan volt szó a "bunkó apámról", ezért adott még egy pofont, és eltiltotta a gyereket a számítógépezéstől egy hétre. 

Amikor a munkahelyén leült a gépe elé, és meglátta az újabb levelet a jóvoltál@figyellek.com.-ról, először ki sem akarta nyitni. A törlés gombra kattintott, de aztán nem bírta megállni, a kukában csak kinyitotta, és elolvasta. A második üzenet így szólt: "Nem, te nem voltál jó! Tegnap is úgy viselkedtél a munkahelyeden, ahogy általában szoktál. Azon kívül, hogy pökhendi vagy, és lekezelő a kolleganőiddel, pofátlanul kihasználod őket! Miből gondolod, hogy neked nem kell tudnod semmit? Bármi feladatot kapsz, vagy a munkádban valami probléma adódik, csak megvillantod az ellenállhatatlannak hitt mosolyodat, és már nyomod is a kolleganőidnek a "Csak egy gyors kérdés!" szövegedet. Velük oldatod meg a feladataidat. Szinte megversenyezteted őket, hogy a legjobb ötletüket mondd a magadénak, a leghatékonyabban oldják meg a te problémáidat. Nekik is megvannak a maguk feladatai, ami a munka vastagja, és nem éppen a leglátványosabb része. Az "természetesen" a tiéd, meg a legtöbb fizetés! Teljes tévedésben vagy, amikor azt gondolod, hogy nem látják mit művelsz! Viselkedj! Figyellek!" 

Péter hitetlenkedve pislogott. Mivel ma később jött be, a gyerek reggeli ellenőrzése miatt, nem csapkodhatott, és káromkodhatott kedvére. Hát, ha ezt elmeséli a barátainak, öngyilkosságot követnek el. . .amikor halálra nevetik magukat! Micsoda hülyeség! Egy szó sem igaz belőle! - gondolta. Naná, hogy a kolleganőinek tudniuk kell a válaszokat, ha ő kérdez tőlük valamit. Elvégre, ha már itt vannak. . . Ő meg. . . Hát az más, az egészen más! Ő perspektívájában látja a dolgokat, lényegre törően gondolkodik. Nem vacakol annyit mindennel, nem tipródik rajta, nem járja körül, nem mérlegel patikamérlegen minden várható következményt. Ő a gyors megoldások embere, ezek a tyúkok meg örüljenek, hogy végig hallgatja a parttalan locsogásukat egy problémáról. A szeme sarkából méregette a kolleganőit, vajon melyik liba küldte ezt a levelet? Na majd ő kideríti, és gondoskodik róla, hogy ki legyen penderítve innen! 

Azonban az ügy kezdett bonyolódni. Szinte minden nap érkezett egy levél a jóvoltál@figyellek.com e-mail címről, néha kettő is. Ezerszer elhatározta, hogy nem nyitja ki, olvasatlanul kitörli, de képtelen volt rá. A jelek szerint valaki tényleg figyelte. Figyelte minden lépését, minden cselekedetét, és a hibáit rögtön a fejére olvasta. Amikor ordított a feleségével, mert nem tisztította ki a sportfelszerelését; nem azt főzte, amit ő szeretett; vett magának, vagy a gyereknek valamit anélkül, hogy ő engedélyezte volna; vagy beledumált a sportközvetítésbe; valami iskolai izével nyaggatta, ahová valamiért neki is el kellett volna mennie; firtatta az olcsó kifogásokat, amikkel kábította a hiányzó pénzzel és a hiányzó idejével kapcsolatban. - Amikor a szeretőjének ígérgette, hogy hamarosan elválik; egy olcsó bizsuval elintézte a születésnapját; nem ment el a megbeszélt találkozójukra; durván beszélt vele, mert megbetegedett, aznap pedig épp randijuk lett volna; számon kérte rajta, hogy egy másik férfival látta az utcán. - Amikor a munkahelyén ellopta mások ötleteit; a felelősség alóli kibújásait; a másokra lőcsölt saját feladatait; a kolleganői magánéletére, külsejére, testsúlyára, gyerekeikre tett "vicces" megjegyzéseit; a kioktatásait a csapatjátékról, ha neki kellett a segítség; az információk visszatartását, ha másoknak kellett volna a segítség; a munkájában elkövetett hibáknak egy éppen kilépett kollegára való ráfogását; egy-egy feladatnál a szakmai felkészületlenségét. 

Nem értette az egészet, nagyon rémisztő volt. A kezdeti dühe, és magabiztossága, hogy bosszút áll azon, aki zaklatja, üldözési mániává vált. Mindenki gyanús lett a számára. Megjegyezte, hogy kinek mit mondott, abból próbált rájönni arra, ki figyeli őt. Hiába, hiszen a figyelő olyan dolgokról is tudott, amikor csak kettesben volt valakivel. Elképzelte, hogy mi történne, ha nem csak neki, hanem a feleségének is elküldené ezeket a leveleket, vagy a főnökének. . . Egy idő után félni kezdett. Félt, hogy a kényelmes élete darabokra hull, ha kitudódik mindaz, amit a megfigyelő irkál róla. Egyre nyúzottabbá vált az arca, visszavett a nagyképűségéből, az arroganciájából, a másokra való rátelepedéséből. A szeretőjének bevallotta, hogy nem fog elválni a feleségétől. Megköszönte a szép kapcsolatot, és szakított vele, elengedte. Többé nem kellett bujkálnia, hazudoznia, és lopkodni a család pénzét. 

Miközben gyanakodva figyelte a feleségét, észrevette, hogy milyen odaadóan gondoskodik a családjáról, milyen csinos és kedves. Ő is kezdte kifejezni a szeretetét. Lemosta a felesége autóját. Időben hazament. "Hagyd, majd én megcsinálom" - vette ki a részét az otthoni feladatokból. A gyereket elvitte squash-solni, uszodába, meccsre. Még a szülői értekezletet is bevállalta. Jó érzés volt, hogy közelebb került a családjához. 

Tetszik a hír? Osszd meg ismerőseiddel!

Tetszik az oldal?

Feltöltő: Korcz Attila
Feltölés időpontja: 2012.06.01. 16 óra 59 perc
Forrás: Napvilág Íróklub
Kép forrás:

1. kép: freeimages.com (sxc.hu)

2. kép: freeimages.com (sxc.hu)

3. kép: freeimages.com (sxc.hu)