A tudósok kölyökegereket figyeltek meg, melyek közül néhányat mindkét szülő, néhányat csak az egyik nevelt, és arra a megállapításra jutottak, hogy előbbieknél az agy sejttermelése jelentős mértékben megnövekedett az utóbbiakhoz képest. A szakemberek emellett még azt is megfigyelték, hogy az agy megemelkedett sejttermelése a különböző nemek esetében is eltérő volt, ugyanis a fehérállomány termelése, a motoros koordinációk, valamint a társas hajlam felnőttkorban azoknál a nőstény egereknél mutatott rendkívül erős előrelépést, akiket két szülő nevelt.

A két szülő által felnevelt hím egereknél ugyanakkor a szürkeállomány termelődése volt jelentős felnőttkorban, így náluk a tanulás és a memória mutatott magasabb fejlettségi szintet.

A kutatást vezető Samuel Weiss úgy véli, a mostani vizsgálatok alátámasztják azokat a korábbi megfigyeléseket, miszerint a gyerekkorban átélt támogató szülői háttérnek hosszú távú előnyei vannak, nem csupán lelki téren, de az agyfunkciók tekintetében is. Meglepő módon a két szülő által nyújtott előnyök még a következő generációnál is érezhetőek voltak, akkor is, ha ott már csupán egy szülő nevelte fel az utódot.

A kísérlet során a kutatók három csoportra osztották az egereket, az egyikben egy nőstény, a másikban egy nőstény és egy hím, a harmadikban pedig két nőstény nevelte fel a kicsinyeket, akiknek felnőttkorukban alapos vizsgálatnak vetették alá az agyfunkcióikat.

A tudósok egyértelműen megállapították, hogy a szülői háttér kihatott a rágcsálók agysejt-termelődésére, és bár egyelőre erre tudományos bizonyíték még nincs, feltételezések szerint, mindez hasonló módon működik a többi emlős, például az emberek esetében is.