A csecsemő felsír, amikor felszáll a repülőgép, az ember felsikolt, ha valamilyen megdöbbentő dologba botlik, a gyerek visít, mert érvényesíteni akarja az akaratát: az emberek számos helyzetben sikoltanak.

De rejtély maradt, hogy miért sikítanak az emberek. Most egy új tanulmányban, melyet a Current Biology című szakfolyóiratban közöltek, azt állítják a szerzők, hogy a sikoltás figyelmeztető jelként aktiválja az agy félelmi áramkörét.

A New York University kutatói összegyűjtöttek számos sikoltást a YouTube-ról, filmekből és 19 önkéntestől, akik egy hangszigetelt laboratóriumban sikítottak. Ez utóbbi volt Poeppel, a vezető kutató számára a munka fénypontja, aki azt mondta, hogy a sikítások meghallgatása és elemzése szórakoztató elszakadás volt a monoton laboratóriumi munkától.

A kutatók először megmérték a sikoltás hangi jellemzőit a normális társalgással összehasonlítva. Megmérték a sikoltás hangerejét és megvizsgálták, hogyan reagáltak rá az önkéntesek. Azután megvizsgálták a sikoltást hallgató emberek agyi képét és meglepődve látták, hogy a sikoltást az agy másképpen értelmezte, mint a szokásos hangokat.

Normális esetben az agy érzékeli a hallott hangot és továbbítja az agy megfelelő területéhez, mely ezeket a hangokat értelmezi: férfi vagy női hang? Milyen korú? Milyen a hangszíne?

A sikoltás viszont nem ezt az utat követi, hanem a fültől az agykéreg alatti amygdale magba kerül, mely a félelem feldolgozó területe.

A kísérlet agyi képalkotó vizsgálati részében látható volt, hogy a sikoltás aktiválja az agy félelmet feldolgozó hálózatát. Az amigdale mag különösen érzékeny a félelmi információkra. Ez azt jelenti, hogy a sikoltás nem egyszerűen egy hang, hanem fokozott figyelmet is kivált.

Poeppel és munkatársai ezekből a sikolyokból feltérképezték a "nyersességet?, mely akusztikus leírása annak, milyen gyorsan változik a hangerő. Míg a normál beszéd 4 és 5 Hz között modulál, a sikoltásnak 30 és 150 Hz között van a csúcspontja.

Minél nagyobb a hangerő változása, annál félelmetesebbnek észleljük a hangot. A résztvevők különböző riasztók hangját is hallgattak, és a kutatók megállapították, hogy az emberek a riasztó hangjára is hasonlóan reagáltak: minél inkább változott a hangerő, annál félelmetesebbnek ítélték meg.

A sikoltás nem csak arra szolgál, hogy jelezze a veszélyt, hanem arra is, hogy a hallgatóban félelmet váltson ki, és egyaránt fokozza az éberséget a hallgatóban és a sikoltóban, hogy válaszoljanak a környezetükre.










Forrás: Time