Hogy vagy mostanság?

Köszönöm a kérdésed, egészen jól, bár magánéletem elég rögös, de szerencsére munka van elég, a zenekarom hamarosan kiad hallgatható anyagokat és június elején koncertünk is lesz így egész jól. Legjobb barátom is hazaköltözött Svédországból, ami reményt adott, hogy megéri ebben az országban maradnom.

Ennyire rossz a helyzet?

Ahogy eddig is kerültem, hogy az oldalaim a politikával keveredjenek, úgy ezután is következetesen fogok ügyelni erre. A magánvéleményem természetesen megvan és az ország a rendszerváltás óta politikaerkölcsileg egy feneketlennek látszó gödörbe száguld, és ezzel azt hiszem senkinek nem mondtam újat.

Téged is megcsapott a költözés vágya?

Nekem egyelőre azért fontos Magyarország, mert itt vannak a szeretteim és magyar nyelven írok verseket, esszéket, dalszövegeket és ezen a nyelven éneklem. A grafikáim nagy része is a haza gondolkodást, érzelmi válságot tükrözi. Amíg tehát a művészetemet becsülöm valamennyire, addig maradok. Ha azonban politikailag és gazdaságilag ellehetetlenül az ország, akkor Nyugat-Európában és Amerikában is élnek rokonaim, s ha kell, költözöm. Persze rá fogok kényszerülni, hogy angolt jobban tanuljak, ha törik, ha szakad. Azonban angol nyelven, hogy érezzek, gondolkodjak évek, évtizedek kellhetnek, tehát a művész kihalna belőlem. Lehet persze Amerikából is írni magyar számokat, de meg kell nézni, hogy akik külföldről küldtek haza művészetet, mit kaptak cserébe. Ha a magyaroknak akarsz művész lenni, nekik, értük alkotni, akkor velük kell szenvedni is.

Félek megkérdezni, hogy ez a Bipoláris világra is kihat?

Nem, ahogy mondtam, a Bipoláris világ nekem szent ügy. Amíg élek, és amíg nem tudják ezt százszor hatékonyabban gyógyítani, addig szükség lesz egy oldalra, amely a bipoláris zavarral küzdő embereket és hozzátartozóikat informálja. Nem mondom, hogy ez mekkora teher számomra, idő, pénz, energia. Mára sajnos már csak kérésre segítenek be régi szerkesztők és most véletlenül se akarlak benneteket megbántani. Az is hatalmas segítség, hogy amikor van szabad órátok azt rám szánjátok, akár csak egyszer is egy hónapban. Nagyon örülnék, ha még csatlakoznának a mozgalomhoz szerkesztők, névvel vagy név nélkül, sőt, akár támogatók is.

Anyagilag ez nagyon megerőltető?

Nem kifejezetten arra kell gondolni, hogy több tízezer forintot költök az oldalra, sokkal inkább arra, hogy mennyi idő és energia egy oldalt üzemeltetni, fejleszteni és jogi felelősséget vállalni. A 10 éves szülinapra készülő új megjelenésű, tab-on és mobiltelefonon is jól böngészhető oldal rengeteg munkával jár. Továbbra is egy saját fejlesztésű tartalomkezelő van az oldal mögött, ahogy az utolsó 5 évben. Külön megköszönném a Gábor Dénes Főiskolának, hogy anno támogatták azt, hogy szakdolgozatomban is az oldalt fejlesszem, hiszen ezzel hatalmas szolidaritást vállaltak egy szinte észrevétlen, de négyszázezer főt érintő közösséggel.

Én tudom, de az olvasók nem biztos, hogy hogyan jön ki ez a négyszázezer.

A betegség durván ma 100-120 ezer embert érint, elsődlegesen nekik kell orvosi kezelés, a hozzátartozóknak pedig elképesztő türelem és erő, hogy ne legyenek ők is mentális betegek. Sokan azt hiszik, hogy a mentális betegségek nem fertőzőek, pedig talán sokkal jobban, mint bármi más. Az öngyilkosságok a rendszerváltáskor elkezdtek csökkenni, aztán újra indult a folyamat és ismét növekszik. Sajnos a piacgazdaság nem az emberekre figyel, hanem a pénzre, ami egy fiktív dolog, hatalom és tárgyi javak képzeletbeli megtestesítője. Ahelyett, hogy 2000 év keresztény/zsidó értékrendek mentén felismertük volna, hogy a legfontosabb az egyén a lelki békéje, a lelki szabadság, a szeretet és egymás tisztelete, egyre jobban az anyagi értékek irányába mentünk. Ezt sokáig nem fogja bírni a társadalom és át fog alakulni a világ. Az új generációk elsőre anyagiasnak tűnhet, zselés haj, iPhone és szleng beszéd. Azonban toleránsabb, többet gondolkodik, és kevésbé tud azonosulni a korrupció mázával. Szóval én pozitív vagyok az új gyerekekkel kapcsolatban.

Lehet már valamit tudni az új oldalról? Mikor láthatjuk, milyen lesz?

A bemutatása az oldalnak június 9.-én lesz a Lurdy házban tartandó motivációs előadásom. 100%-os átadás augusztus 29-én lesz a Bipoláris világ 10 éves szülinapján. Szeretnék egy nagy bipoláris találkozót a megelőző hétvégére, de nem tudom, hogy mi fog ebből összejönni. Tapasztalataim alapján csak magam fogom megint becsapni, ha arra számítok, hogy 10 embernél több ember jön el. Még úgy, hogy nincs rá írva az ott lévő emberekre, hogy bipolárisak is félnek eljönni. Félnek a megbélyegzéstől. Én könnyen vagyok, egy művésznek jobban elnézik, hogy mentálisan hiperérzékeny, s hogy emellett programozással is foglalkozom, azt az üzenet adja, hogy a logikus gondolkodásom is rendben van. Egyébként elképzelni sem tudom, hogy milyen teher lehet, ha valaki nem meri vállalni magát.

Tartalmi megújulás is lesz vagy csak a oldal külseje változik?

Törekszem arra, hogy a szerkesztők és külső szakértők segítségével a tartalom is változzon, de először csak a szerkezeti megújuláson lesz a hangsúly, utána azonban mindenképp szeretném tartalmilag is megújítani, frissíteni az oldalt. Egyes képek kicserélése már biztos. A gyógyszerek részletes leírása vélhetően megszűnik, vagy csak változik, esetleg társoldalakon keresztül fog működni.

Motivációs előadásod már korábban is volt, ez valamiben különleges lesz?

Egyfelől egy kicsit változtatok az előadáson, de nem szeretnék sokat szelídíteni rajta. Ez egy sokkoló előadás, amiről nem úgy mennek ki az emberek, hogy most megyek és megváltom a világot. Nem hasonlítok az amerikai motivációs előadókra. Ők Istentiszteletet tartanak, ahol megpróbálják az egyént helyezni az Úr helyébe. Ez persze napokra, hetekre elég, aztán újra menni kell, mert a motiváció elkezd, csökkenni. Én mélyen akarok az emberekbe szántani. Nem a felszínt szeretném fényezni, hanem azt szeretném, ha elgondolkodnának mélyebben. Ha kell, sokkolom őket történetemmel, vagy épp megnevettetem őket. Belül szeretnék egy változást elindítani abban a két és fél órában, ami lehet, hogy már másnap észrevesznek, de lehet, hogy akkor, amikor változtatni szeretnének, vagy kényszerülnek az életükön. Nem pénzért csinálom, hanem azért mert hiszek abban, hogy ami jót adok a világnak, azt vissza fogom jó dolgokban kapni. Eddig működött ez a csere alapú üzlet.