A szám ugyan az eltűnt gyermek hányattatott sorsát, és keserédes éveit mutatja be, ugyanakkor sokszor a bipoláris betegségnél is elveszettnek, száműzöttnek érzik magukat a betegek. 

Vajon a társadalom taszítja kii őket magából, vagy ők azok, akik elmenekülnek a problémák elől és elrejtőnek a világ szemétől egy távoli szegletbe? Ki lehet szállni a száguldó vonatból? Vajon van elég erejük, hogy mindezt megvalósítják anélkül, hogy lelkük sérülne, mely amúgy is törékeny és ingatag? 

Vajon az a felhőtlen, földöntúli öröm, melyet a vonaton való utazás során éreznek, összevethető azzal, amikor egy érzelmi hullámvasút tetején ülnek, és csak soha nem akar véget érni egy kör? Ha egyszer beszálltál többé le nem jutsz. Folyton azon gondolkodnak a betegek, hogy hogyan tudnák elérni azt, hogy a következő körből kimaradjanak. Mi az oka annak, hogy mindezt nem tudják megtenni? Vajon a hipománia magasabb foka, vagy csak a mánia enyhébb lefolyása mindez? 

Mik azok a tényezők, amelyek megkülönböztetik az átlagemberek hangulatingadozását a bipoláristól? Vajon ez a sorsszerű betegség áldás vagy átok? Áldás például a művészi hajlammal rendelkezőknek, és átok mindazoknak, akik nem tudják használni ezt a felbecsülhetetlen és magas fokon izzó erőt. Mi az az égi hatalom, melyet a bipolaritáshoz köthetünk? Vajon Isten csapásként vagy áldásként mérte a sors rájuk ezt a betegséget?

Runaway Train never stops, az elszabadult vonat soha nem áll meg. Vajon lehetséges mindez, hogy egy olyan jármű, mely már nem a síneken halad, képes arra, hogy soha meg ne álljon? Mi jelent az, hogy emberségből jelesre vizsgázik valaki? A legnehezebb dolog embernek maradni az emberek közt. Ezt egykor Gárdonyi Géza mondta, és mennyire igaza volt.

A pszichés betegeket a társadalom másként kezeli, mint egészséges társaikat. Hol húzódik a határ az intolerencia és az emberség között? Vajon mindenki embertelen, aki nem érti a napos oldalt, melyet ezen betegek a mániás ciklus alatt élnek meg, amikor minden ragyog és álboldogságban élnek egy sötét szoba magányában? A napos oldal nem csak az, amikor átsétálnak egy olyan párhuzamos dimenzióba, melyet egy egészséges ember nem érthet, és élhet meg, mert mindez sokkal több annál. 

Egy egyszerű, de annál különösebb példa a napos oldal iránti vonzódásra. Míg egy egészséges ember, ugyan vágyik a napfényre, addig egy bipoláris bármit megtenne azért, hogy örökre a napos oldalon tartózkodjon. Lételemük az, hogy úgy sétálnak át oda, hogy mindeközben lelküket sötét tikok, bántalak, sértések, és bánat nyomasztja. A napos oldal, sokszor csak egy állomás a depresszív epizód kezdete előtt. Valóban át akarnak sétálni a fénybe, vagy csak ámítják önmagukat?