Önálló szindróma lehet a post-COVID betegség?

  • 2021-02-18 11:34:02
Jobban kell figyelni azokra a COVID-ból felépült betegekre, akiknél továbbra is olykor súlyos, máskor csak életminőséget rontó tünetek mutatkoznak - mondják orvosok, közegészségügyi gondnak tartva a hosszan megmaradó problémákat.

koronavírus

Hibának vélik, hogy az egészségügyi ellátásban dolgozók egy része kevéssé érti meg a nehezen gyógyulók helyzetét. Így járt egy tanárnő, aki márciusi megbetegedése óta képtelen visszamenni dolgozni. Mindig fáradt, tompa az agya, izom- és ízületi fájdalmai vannak, magasra szökik a pulzusa. Nehezen viselte el, hogy több hónapba telt, míg a felkeresett orvosok közül valaki végre komolyan vette, hogy ezekkel a tünetekkel bizony valóban beteg.

Neves járványügyi szakemberek sürgetik, hogy a több százezer amerikaira, és a más országok milliónyi betegére tekintettel - akik a normál napi működésüket, munkaképességüket korlátozó panaszokkal élnek - változtassanak a szakellátók ezen a hozzáálláson.

Kutatók, gyakorló orvosok, betegek kérik, javasolják szakmai fórumokon, hogy kapjon önálló szindrómaként új betegség besorolást ez az állapotot, és legyen ennek megfelelő a kezelés. "Ez az új kórállapot egy létező, nem is ritka jelenség? - hangsúlyozza az USA vezető járványügyi szakértője, dr. Anthony S. Fauci is. Szerinte ma még nem becsülhető meg, pontosan hány embert érint. De ha a koronavírussal fertőzött millióknak csak kis hányadát sújtja, akkor is jelentős közegészségügyi problémáról van szó. Ugyanis számtalan volt beteget gyötör továbbra is légzési nehézség, szívműködési, kognitív, pszichológiai zavar.

Mindez még olyanokra is vonatkozhat, akik sose voltak olyan súlyos állapotban, hogy kórházi ellátásra szorultak volna. Mégis, náluk is durva, hosszú lehet az utóhatás, komplex és tartósan fennálló tünethalmazzal. A CDC nemrégiben összeállított tünetlistáján az alábbi tartós szimptómák szerepelnek: krónikus fáradtság, ízületi, mellkasi fájdalom, lelassult, ködös agyműködés, tompaság (brain fog), depresszió. A kezelőorvosok pedig egyelőre nemigen tudnak mit kezdeni a jelenséggel.

A gyógyultnak mondott koronavírus-beteget az elnyúló panaszok miatt "hosszú távú COVID-os?-ként emlegetik, amit a túlélők nem vesznek jó néven. A szakértők szerint is sértő, mert lekicsinylőn kisebbíti az állapot súlyosságát. "Jobban fel kellene tárni e probléma okát, hogy segíteni lehessen megállítani a páciensek szenvedését? - mondja dr. Michael Saag infektológus (University of Alabama, Birmingham).

A hosszú távú hatások

A felépülési folyamat meglehetősen egyedi, esetleges, és a helyzetet jól illusztrálja, hogy a témában szervezett előadásra meghívott 4 beteg közül csak kettő tudott eljönni, a másik kettő közben újra kórházba került. "A betegségük akut szakasza több hónappal ezelőtt lezajlott, azóta is meglehetősen sokat kínlódtak, és lám, még mindig nincsenek túl rajta. Visszaestek. Ez pedig külön lendületet ad nekünk, hogy foglalkozzunk ezzel a kórképpel. Az érintettek érdekében tartjuk meg az új betegséggel mint önálló szindrómával foglalkozó előadást? - mondta dr. Saag.

A COVID-19 túlélőiről szóló prezentáció alanyai közé sorolódik dr. Peter Piot is, a világhíres infektológus, aki részt vett az Ebola vírus felfedezésében. Dr. Piot (London School of Hygiene and Tropical Medicine, igazgató) saját példáján tette világossá, hogy sokak számára nem csettintésre jön el a javulás, a teljes gyógyulás. Márciusban fertőződött meg, áprilisban egy hétig kórházban volt. A betegség akut fázisában produkált néhány klasszikus tünetet (például véroxigénszintje nagyon alacsonyra esett), de nem alakult ki nála nehézlégzés, köhögés, illetve csak azután, hogy elbocsátották a kórházból. A következő hónapban minden nap több órán át heves szívdobogása volt. Csaknem 4 hónapon át gyötörte rendkívüli fáradtság, álmatlanság, alvási zavar. "Az volt számomra a legnyomasztóbb, hogy egyszerűen semmit se tudtam csinálni. Csak vártam, mikor kezdek már végre jobban lenni? - mondta dr. Piot. Az Európai Bizottság elnökének COVID-19 kutatási tanácsadója ma úgy érzi, végre felépült, csak az változott meg, hogy ma sokkal több alvásra van szüksége, mint a vírusfertőződése előtt volt.

Az új szindróma elismerésében bizakodó lassan felépülők a megbeszélésen megismertették a közönséggel saját esetüket. Egy 38 éves tanárnő március óta nem dolgozik, mert hónapokon át küszködött, hogy visszanyerje az egyik szemén elvesztett látását. "Kétségbeejtő volt az egész, de az utazásom még nem ért véget - ki tudja, milyen messze a végállomás: a teljes gyógyulás.? Egy hátrányos kisebbségi csoportba tartozó középkorú nő azt kérte a szakemberektől, hogy az ő esetén keresztül "tájékoztassák az egészségügyi szolgáltatásokhoz kevésbé hozzáférő sorstársait, a hátrányos helyzetű csoportok tagjait is. Mondják el nekik, hogy a lassan múló tünet épp annyira reális következmény, mint az, hogy a koronavírus-fertőzésbe bele lehet halni.?

Egy művész/kutatónő (32 éves) a még tavasszal kezdődött neurológiai és kognitív tüneteiről számolt be: "elfelejtettem a partnerem nevét. Nem egyszer előfordult velem, hogy felkaptam a tűzforró serpenyőt, megégettem a kezem, gyorsan leraktam, majd néhány pillanaton belül kiment a fejemből, hogy mi történt, és megint fölvettem, megégettem magam, leraktam. Azt is elfelejtettem, hogyan kell zuhanyozni, felöltözni.? Hónapok során a helyzet némileg javult, de még mindig gondjai vannak: "úgy érzem, mintha csak 48 órára való emlék férne el az agyamban, minden más kitörlődik?.


Egy önsegítő csoportba jár (Body Politic, hosszú távú COVID-túlélők), ott hallotta, hogy 56 országból 3800 tagjuk van, és egy körükben készült felmérés szerint a tagok 85%-ának van funkciózavar a szellemi teljesítményében (kognitív diszfunkció), 81 százalékuk számol be zsibbadásról és/vagy más neurológiai tünetről. Csaknem minden második személynél fordul elő beszéd-, nyelvi, értelmezési zavar, és háromnegyed részük érzi úgy, hogy nehézsége támad a megszokott munkavégzése során. A COVID-túlélőket gondozó klinikán dolgozók meglepően nagy számban látnak el agyi tompaságra (ködösségre, homályra) panaszkodókat, gondolkodási problémák miatt szenvedőket. A csoport munkájában részt vevő orvosok találkoznak pszichológiai gondokkal küzdőkkel is. "Mintegy 3 hónappal az akut betegségük után szinte minden második esetben tapasztalunk enyhe értelmi, egyeseknél viszont súlyos mentális hanyatlást? - mondja dr. Ann Parker, aki a Johns Hopkins post-COVID klinikájának egyik vezetője.


A koronavírus után fennmaradhat egy POTS (Postural Orthostatic Tachycardia Syndrome) nevű tünetegyüttes - amikor egekbe szökik a szívverés a legcsekélyebb fizikai erőkifejtés, aktivitás után is. "Orvos vagyok, március elején kaptam el a vírust. Az én COVID-19 esetem eléggé enyhe volt. De most, 7 hónappal később is még meglehetősen gyenge vagyok. Minden kifáraszt, még attól is ki akar ugrani a szívem, ha megtöltöm a csészémet vagy megágyazok magamnak. Miközben nagyszerű ellátást kapok, sokszor érzem úgy, már sose fogok meggyógyulni. Nem hinném, hogy egyedül vagyok ezzel az aggodalommal. Ezrek szenvedhetnek úgy, mint én? - mondta október végén dr. Shannon Gulliver Caspersen.


Még keresik a magyarázatot

A WHO COVID-19 akciócsoportjában a klinikai ellátásért felelős dr. Janet Diaz azt mondja, hogy az orvosok számára ismerős jelenség, amikor súlyos betegség miatt hosszabb időt kórházban töltött és lassan gyógyuló személynél sajátos tünetek lépnek fel. Ugyanakkor azt nem értik, mitől van, hogy fiataloknál is sokáig megmaradnak bizonyos szimptómák, sőt olyanoknál is, akiket nem kellett kórházban ápolni a koronavírus miatt. "Mielőbb meg kell tehát értenünk, és megtalálni a magyarázatot, hogy segíthessünk a hosszan szenvedő panaszosoknak? - összegezte a post-COVID problémát a WHO tisztségviselője.





Tetszik a hír? Osszd meg ismerőseiddel!






Tetszik az oldal?




Feltöltő: Korcz Attila
Feltölés időpontja: 2021.02.18. 12 óra 34 perc
Forrás: webbeteg.hu
Kép forrás:

1. kép: pixabay.com



Partner linkek:

Több, mint HACCP: tobbminthaccp.hu

Ne kertelj, kertész vállalkozás:nekertelj.hu