Nálunk a fenyegető számonkérésen van a hangsúly 

A szakember szerint kisebbrendűségi érzés lappang a hazai gyakorlatban szűkmarkúan mért dicséretek mögött is. 

Mint kifejti, amíg más országokban a cégek irányítói tudják, hogy a jól elvégzett feladatért az elismerés valósággal szárnyakat ad, növeli a munkakedvet, addig a magyar vállalatoknál, hivatalokban ez a fajta ösztönzés egyelőre alig lelhető fel, inkább a fenyegető számonkérésen van a hangsúly. A napi kapcsolatok szintjén is sokan fukarkodnak mások elismerő hátba veregetésével, mert hibás szemlélettel attól tartanak, hogy társaik felértékelése együtt jár az ő leértékelődésükkel. Ez a fajta kicsinyesség pedig sok esetben kerékkötője a magyarokra jellemző kreativitás kibontakozásának. A közös örömet, önbizalmat adó siker helyett marad a lehangoló középszerűség, "a ha nem csinálok semmit, abból baj nem lehet" hervasztó mentalitás. 

- A sárga irigység is e logikára vezethető vissza. A mások sikere, gyarapodása ahelyett, hogy egészséges versengésre sarkalna, szembesít azzal, hogy nekem netán szerényebbek a képességeim, amitől fojtott düh lesz úrrá rajtunk, legszívesebben összetörnénk a tükröt - mutat rá Aszalós Péter. - Még a kapcsolatokban olykor görcsként elő-előtüremkedő sértődés alapja is legtöbbször a félelem. Azt gondoljuk, hogy a másik meg akar bántani minket. Holott többnyire csupán egy sutára sikerült gesztusról vagy félreérthető megjegyzésről van szó. De rossz reagálásunk következtében egy értékes kapcsolat mehet tönkre. A magunk mögött bevágott ajtón aztán kínos lehet a bocsánatkérő kopogtatás...

A lélekbúvár a helyzetelemzésen túl képes kiutat is mutatni ebből az ön és mások sorsát rontó, sajátmagunk teremtette össznépi ördögi kőrből. Ehhez szerinte mindenek előtt Mahátma Gandhi híres mondását érdemes szem előtt tartani: aki meg akarja változtatni a világot, annak magán kell kezdeni a változtatást. - Ehhez pedig a személyiségünk kiteljesítésére, önmagunk jobb megismerésére van szükség, ami végeredményben egy életen át tartó szüntelen folyamat. Az önismeret ugyanis egyik feltétele annak, hogy a különféle, a hétköznapokban óhatatlanul adódó kényelmetlen helyzetek megoldására bővíthessük konfliktuskezelő tárházunkat - érvel.

Kiderülhet, hogy a főnök az igazi nyuszi 

Ennek egyik módszere a csoportos önismereti és terápiás műfaj, a pszichodráma, amelyre mind nagyobb az igény, főként a 40 éven aluliak körében. Lényege, hogy a mindennapokban előforduló, egyéni drámaként megélt helyzeteket a színpadon a csoport tagjai a szerepek felcserélésével újra játsszák, a spontán reakciók kielemzésével pedig mélyebb ismereteket szerezhetnek magukról. Például gyakori eset a munkahelyi főnökkel kialakult feszült kapcsolat, amely nem ritkán a gyerekkorban a túl szigorú apától elszenvedett, máig feldolgozatlan negatív érzelmekre vezethető vissza.

- Amennyiben valaki eljut erre a felismerésre, a színpadon már a szó szoros értelmében játszi könnyedséggel reagál a főnök hepciáskodására - húzza alá a pszichológus. - A felszabadultság növeli az önbizalmat, amelytől megerősödve az illető a valós életben is kivívhatja a főnök elismerését, aki az eddigi "nyuszi" helyett egy érvekkel előálló, magabiztos partnerrel találja magát szemben. Olykor még az is kiderülhet, hogy valójában a főnök az igazi nyuszi, aki csupán gyengeségét próbálja leplezni a nem létező erő fitogtatásával...

Aszalós Péter közlése szerint évente már 700-800 résztvevője van az átlagban 15-20 fővel zajló pszichodráma-foglalkozásoknak. - Az önkéntes színjátszók többsége sikeresen megszabadul a személyisége kiteljesedését akadályozó, sok magával hurcolt gátlástól, és megerősödött önbizalommal, ruganyosabb léptekkel mozog a világban. Ez a fajta egészséges magabiztosság a környezetükre is kedvező hatást gyakorol, ami által az ördögi helyett fokozatosan akár egy össznépi angyali kör is kirajzolódhat - húzza alá a pszichodramatista.