Betegségről

A bipoláris zavar - úgy is ismert, mint mániás depresszió - pszichiátriai kórkép, utalva a mánia és a klinikai depresszió váltakozásaira, egy hosszabb időtartamon keresztül.
Az egészséges átlagemberek által időnként tapasztalható feldobott jókedvvel, és levert hangulattal szemben egy bipoláris zavarban szenvedő beteg rendkívül szélsőséges hangulatingadozásokon megy keresztül, melyek akár hónapokig is eltarthatnak.

Mi a normális hangulat?

Az illető ne erezze magát túlontúl lehangoltnak, euforikusnak, irritáltnak, vagy túl aktívnak, kivéve az adekvát szituációkban, helyzetek alatt. A hangulati zavarnak 3 alaptípusa van: depresszió, mánia vagy hipománia, és az úgynevezett kevert hangulati állapot, amikor a depresszió és a mánia tünetei egyidőben vannak jelen.

Terápia nélkül a következmények végzetesek lehetnek

A kezelés során éppen ezért komoly nehézséget jelent a megfelelő terápia meghatározása, mivel előfordulhat, hogy bár a kiválasztott terápia hatékony a betegség egyes epizódjainak a kezelésében, de ezzel párhuzamosan a másik fázis előidézését is okozhatja (pl. az antidepresszánsok, amelyek használata a mániás fázishoz is vezethet)

Egyszer lent, másszor fent

A tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak a mániás és a depresszív fázis között, a betegek hol súlyos mélypontokat, hol egészen végletes feldobottságot élnek át. A depressziós és mániás fázisok közötti hangulatváltás módja és ideje nagyon eltérő lehet. Sok esetben a bipoláris betegség depresszióval kezdődik és akár évekig, évtizedekig csak ezek a tünetek jelentkezhetnek, mire az első mániás fázis megjelenik. Az is előfordul, hogy a fázisok között több év tünetmentes időszak telik el, míg máskor gyakran akár évente 3-4-szer váltakoznak, köztük rövid szünettel, vagy anélkül.

Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban tapasztalható a betegség legrosszindulatúbb formája, amelyben a mániás és depressziós epizódok havi, heti vagy akár napi gyakorisággal váltakoznak. Ez felborítja a beteg és környezete addigi életét; a hangulatingadozások miatt a beteg kiszámíthatatlanná válik, elveszíti a valóságérzetét, ami igen gyakran meggondolatlan cselekedetekhez vezet.

A depresszió hatalmas súllyal ereszkedik a betegre. Motivációja az élet hétköznapi rutin feladatainak ellátására a minimálisra csökken. A motiváció csökkenéshez kedvtelenség, letörtség, aluszékonyság párosul.

Mindezt fekete, gyászos képzetek és önvádak kísérik. A depressziós fázis második harmadától erős öngyilkossági késztetés jelentkezhet.

Kétarcú szalon- Kevert fázis

Erre a fázisra az jellemző, hogy a betegeknél a két fázis keveréke jelentkezik, illetve a depressziós és mániás epizódok igen gyorsan követik egymást.

A beteg aktívabb, mint a depressziós fázisban, de az olyan örömteli helyzetekben is, mint egy születésnapi parti, sötétnek, gyászosnak látja a dolgokat.

Bálterem - Mániás fázis

A mániás állapothoz hasonlítható a hipomán (hipománia) állapot is. Lásd: Menü Fázisok

Mánia: erőteljesen emelkedett hangulati és aktivitás. Csökkent funkció, amely súlyos is lehet, ha pszichotikus tünetekkel is társul.

A mániás fázisban lévő beteg napjainkban már alig üt el a többi embertől, felfokozott életkedvével, szexuális késztetésével alig különbözik napjaink rohanó világát élő többségtől.

A mániás fázisban a tervek sokasága, a folytonos tettrekészség, a túlfűtött szexualitás, illetve a drogok és az alkohol fokozott fogyasztása a jellemző. A mániás beteg nem tudja magát megfékezni, úgy érzi, kirobbanó formában van, de terveit nem tudja befejezni, megvalósítani, illetve a felfokozott élettempó gyors kiégéshez vezet.

Van visszaút, még ha nehéz is, hiszen a modern kezelési módszerekkel visszaadható a normális élet reménye a betegek számára.

A bipoláris zavarokat lefolyásuk szerint három típusba soroljuk. Az I. típusú bipoláris zavarban mind a depressziós, mind a mániás zavarok legalább közepes súlyosságban fordulnak elő. Ezek egymást követő ciklusokban jelentkeznek, és általában a beteget azonos minőségű és súlyosságú tünetek jellemzik. A fázisok között szerencsés esetben a beteg tünetmentes, azonban előfordul, hogy a két állapot szünet nélkül követi egymást. Feljegyeztek kevert epizódokat is, amikor a depressziós és a mániás állapot egyazon napon fordul elő.

A II. típusú bipoláris zavar tekintetében megoszlanak a vélemények: lehet, hogy az I. típus egy változata, de vannak, akik külön entitásként kezelik. Ebben az esetben hipomán epizódok váltakoznak major depressziós időszakokkal.

A ciklotímia a bipoláris zavarok enyhe formáját jelöli. A hangulat állandóan hullámzik, de a tünetek a hipománia és az enyhe depresszió között ingadoznak, nem érik el a klinikai szintet. Jellemző a beteg egyenetlen életvitele, szociális kapcsolatrendszerének bizonytalansága. Lévén a megjelenés nem elég erős az orvoshoz forduláshoz, a beteg "öngyógyításhoz" nyúlhat, ezért az esetek 10%-ában a ciklotímia alkoholizmussal vagy szerfüggőséggel párosul.

Jelenleg több különböző típusú bipoláris betegséget különböztetünk meg.

Bipoláris 1-es típus: típusos Depressziós+mániás epizódok

Bipoláris 2-es típus: Depressziós epizódok + hypomániias epizódok (mániás epizódok soha).

Bipoláris 3-as típus: Antidepresszáns kiváltotta mánia/hypománia un. "switching" depresszió után (sokan az 1-es típushoz sorolják ezt az altípust).

- 1-es típus kb. 1%,

- 2-es típus kb. 1%,

- 3-as típus kb. 3%.

Ezek az adatok nagyjából megegyeznek a világ összes országában. Magyarországon (Prof. Rihmer Zoltán tanulmányai alapján 2005 Compr Textbook of Psychiatry) a betegség valamivel gyakoribbra tehető.

A mai világ egyre gyorsabb, egyre kevesebb időt töltenek az emberek egymással. Sajnos, ez a mentálisan gyenge embereknek nem nyújt biztos talajt. Bizony nincs olyan ember aki már nem érezte úgy magát,hogy idegileg szétszakad. A legtöbben szerencsére talpra állnak,de nem mindenki. Aki pedig nem az sajnos észre veheti,hogy az emberek nem igazán foglalkoznak egymással. Sajnos egyre fogyóban van a segítő szándék az emberekben,fontosabb az önzés.

A depresszió egyre inkább népbetegséggé válik a fejlett országokban olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint 2020-ra a kóros kedélyállapot a második munkaképtelenséget okozó betegségnek fog számítani a fejlett világ amúgy is öregedő és csökkenő lélekszámú társadalmaiban.

A pszichés zavarok a legfontosabb egészségi problémát jelentik világszerte a negyvenöt évnél fiatalabb népesség körében. Ez a probléma egyfajta gazdasági bombaként ketyeg, hiszen az érintettek ellátása és a munkaerő-csökkenés igencsak megterheli majd a központi költségvetéseket.

A világ sokat változott az utóbbi időben, ma már nem szégyen pszichológushoz/pszichiáterhez járni, sőt sok helyen egyenesen divattá vált (elég csak néhány amerikai filmet megnézni). Ma már a pszichiátriára járók töredéke küzd csak elmezavarral, többségüknek hangulati vagy egyéb problémájuk van.

A bipoláris zavar nagyjából 100 millió beteget érint világszerte. Magyarországon ez a szám közel 100 ezer, azonban a betegséget sokszor rosszul határozzák meg, ezért a betegek száma feltehetően ennél sokkal magasabb. A betegségben szenvedők 25-50 százaléka életében legalább egyszer kísérel meg öngyilkosságot, 10-20 százalékuk sikerrel. A pszichiátriai zavarok közül e kórképnél legmagasabb ez az arány, háromszor több, mint az általános népesség körében.

A kutatás eredményeinek összefoglalójában felhívják a figyelmet arra, hogy a bipoláris betegek az átlagos pszichiátriai betegeknél hajlamosabbak az öngyilkosságra és az agresszióra, és nagyobb odafigyelést és gondozást igényelnek, mint a csupán depresszióban szenvedők.

A bipoláris zavar a lakosság több, mint 1%-át érinti a 18 évnél idősebbek körében, nemcsak az Egyesült Államokban, de Európában is. Ez az arány Magyarországon is hasonló. A betegség általában a késői serdülőkor vagy a fiatal felnőttkor határán jelentkezik, de előfordul, hogy egy-egy tünet már gyermekkorban felismerhető. A depresszióval ellentétben, ahol a nőknél sokkal gyakoribb a betegség előfordulása, a bipoláris zavar mindkét nemet egyformán érinti.

Lévén a bipoláris zavar háttere még nem egyértelmű, nem lehet "megelőzni" a betegség kialakulását. Éppen ezért különösen fontos felismerni a tüneteket, hogy a páciens kezelése a lehető leghamarabb kezdődjön el. Ha a családban van már diagnosztizált bipoláris beteg, akkor a vér szerinti rokonok hangulati ingadozásaira, "raplijaira" jobban oda kell figyelni segítő szándékkal, mert esetükben ez lehet jele egy kialakult, vagy kialakulóban levő bipoláris zavarnak. Ez azért lényeges, mert a mániás depresszió és az öngyilkosság gyakran jár együtt. Egy Egyesült Államok- béli felmérés szerint az öngyilkosságot elkövetett emberek 30-70%-a szenvedett a hangulatzavarok valamely formájától.