Gyógyszeres terápia

Az első depresszió-ellenes kezelés az 1946-48-as években vált elérhetővé, amikor észrevették, hogy a lítiumot mániás betegeknek adva, az jó hatással volt állapotukra. A lítiumra ugyan nem reagál mindenki megfelelően, de mellékhatásai ellenére ma is alkalmazzák. Magyarországon nem lényegtelen előnye, hogy olcsó, így jól hozzáférhető annak ellenére, hogy nem támogatott.

Az első antipszichotikumok az 50-es években jelentek meg, egyik első képviselőjük a chlorpromazin hatóanyag volt, mely a ma is használatos hagyományos antipszichotikumok közé sorolódik. Az 1960-as, 70-es években jelent meg a carbamazepin, amely epilepszia ellenes szerek vizsgálatakor mutatta meg jótékony hatását.

Közös jellemzőjük, hogy gyakori mellékhatásaik miatt egyre inkább háttérbe szorulnak, ugyanakkor a bipoláris betegségben adható öt Magyarországon törzskönyvezett szer közül az utóbbi a támogatott, ez alkalmas a bipoláris betegség profilaktikus, azaz fenntartó kezelésére is.

A ma használatos, új típusú antidepresszánsok között nagyon fontos csoportot képeznek az ún. selective serotonin reuptake inhibitorok, röviden SSRI-k, amelyek sajátságos módon avatkoznak be a hangulatunkat nagymértékben befolyásoló szerotonin rendszer működésébe.

Hatására megnövekedik ennek az idegrendszeri hírvivőnek a jelenléte az idegsejtvégződések közti térben. Miután az egyes betegségszakaszok ismétlődésének valószínűsége a bipoláris betegség esetében nagy, több mint 90%, fontos annak megelőzése, amit a gyógyszeres kezelés esetében ún. profilaktikumokkal igyekeznek elérni.

Antidepresszánsok

Az antidepresszáns olyan gyógyászatban alkalmazott szer, melyet a depresszió, a kényszerbetegség, az anorexia nervosa, a krónikus fájdalom, a neuropátiás fájdalom és, bizonyos esetekben, a figyelemzavaros hiperaktivitás rendellenesség (ADHD) kezelésére használnak, önmagukban vagy egyéb gyógyszerekkel kombinálva.

A legfontosabb antidepresszánsok a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k), szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI), triciklusos antidepresszánsok (TCA-k) és a monoamino-oxidáz gátlók (MAO). Egyéb gyógyszerek melyeket depresszió kezelésére használnak, vagy a múltban használtak a buprenorfin, a kis dózisú antipszichotikumok, és az orbáncfű.

A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (selective serotonin reuptake inhibitors, SSRI) olyan gyógyszercsoport, amelyet elterjedten alkalmaznak antidepresszánsként a depresszió, a szorongás és különféle személyiségzavarok kezelésében.

Az SSRI-k megnövelik az idegsejtek közötti térben lévő szerotonin nevű neurotranszmitter koncentrációját a szerotonin visszavételéért felelős fehérjét gátolva, ezáltal több szerotoninmolekula marad a szinaptikus résben, és képes a posztszinaptikus receptorokhoz kapcsolódni.

Az SSRI-k csoportja volt az első pszichiátriai gyógyszercsoport, amelyet az ún. racionális gyógyszertervezés révén fejlesztettek ki. A folyamat során kiválasztanak egy meghatározott biológiai célpontot, majd olyan molekulát terveznek, ami várhatóan hatással lesz rá. Az SSRI-k a legszéleskörűbben felírt antidepresszánsok több országban. Az SSRI-k hatékonysága enyhe és közepes mértékű depresszió kezelésénél a mai napig vitatott.

Szelektív monoamin visszavétel gátlók

A kettős monoamin visszavétel gátló gyógyszerek a szerotonin és noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k), például a duloxetin és a venlafaxin, illetve a noradrenalin és dopamin visszavétel gátlók, például a bupropion. Az orvosok gyakran választanak szelektív szerotonin visszavétel gátlót (SSRI, pl. fluoxetin, paroxetin, sertralin, citalopram) elsőként a depresszió kezelésében, mivel ezeknek a korábban használt tri- és tetraciklusos szerekhez képest kevesebb mellékhatásuk volt, és a kilencvenes években ezért elterjedtek. Terheseknél alkalmazva kevesebb születési rendellenességet okoz. Nagy részük viszonylag olcsó és könnyen hozzáférhető. Ezek azáltal fejtik ki hatásukat, hogy megnövelik a szerotonin nevű neurotranszmitter mennyiségét az agyban.

Szerotonin visszavétel fokozó szerek

A tianeptin ellenkezőleg, a szerotonin visszavétel fokozásával hat, és ezzel indítja be azt a folyamatot, ami a depresszió javulásához vezet. Jó példa annak szemléltetésére, hogy mennyire nem mechanisztikusak agyunkban sem az élettani folyamatok.

Monoamin receptor gátló szerek

Az ide tartozó mirtazapin, mianserin és trazodon a korábban említett monoamin ingerületátvivő anyagoknak (neurotranszmitterek) nem a szintjét befolyásolják, hanem azok receptoraira hatnak az agysejtek felszínén, és így indítják el a depresszió javulását.

Melatonin receptor stimuláló és szerotonin receptor gátló szerek

Az ide tartozó agomelatin a depresszió hátterében álló felborult élettani napi ritmust (cirkadián ritmus) állítja vissza, és ezáltal indítja el a depresszió javulását.

Triciklikus és tetraciklikus antidepresszánsok

Ezek a gyógyszerek szintén a neurotranszmitterek szintjét befolyásolják. Ezeket a gyógyszereket az elsők között alkalmazták a depresszió kezelésében. A noradrenalin és a szerotonin szintjét emelik meg az agyban, de nem szelektív hatásmechanizmusuk miatt sok kellemetlen mellékhatásuk van, ami miatt ma már kevésbé alkalmazzák őket. Ebbe a csoportba tartozik az amitriptilin, az imipramin, a clomipramin, a maprotilin és a trimipramin.

Monoamino-oxidáz gátlók (MAOI-k)

Ezek a gyógyszerek a neurotranszmitterek lebontását akadályozzák meg. Mai képviselőjük a moclobemid.

Lítium és hangulatstabilizáló gyógyszerek, illetve antipszichotikumok
Az orvos lítiumot, valproátot, illetve carbamazepint írhat fel a bipoláris depresszió kezelésére, főleg a mániás időszakban. Bizonyos gyógyszerek, amelyek atípusos antipszichotikumok (pl. olanzapin, risperidon vagy quetiapin) és más betegségek kezelésére lettek kifejlesztve, szintén alkalmazásra kerülhetnek súlyos bipoláris betegség mániás szakában, vagy súlyos, elmezavarral járó depressziókban, illetve terápiarezisztens esetekben az antidepresszáns mellett.



forrás:webbeteg.hu,wikipédia