ECT terápia, azaz elektrokonvulzív terápia

A régi nevén elektrosokk-ként ismert eljárást számos tévhit és oktalan félelem lengi körül. A beavatkozást leginkább hollywoodi filmekből, mint rettenetes kínzóeszközt vagy büntetésfajtát ismerjük, de mindez nagyon messze áll a valóságtól. Nézzük, hogy mi is ma az elektrokonvulzív kezelés.

A régi nevén elektrosokk-ként ismert eljárást számos tévhit és oktalan félelem lengi körül. A beavatkozást leginkább hollywoodi filmekből, mint rettenetes kínzóeszközt vagy büntetésfajtát ismerjük, de mindez nagyon messze áll a valóságtól. Nézzük, hogy mi is ma az elektrokonvulzív kezelés.

Meduna László, magyar orvos próbálkozott először azzal, hogy mesterséges epilepsziás görcsrohamot használja, mint terápia. Ő ezt kámfor injekcióval érte el.

Az eljárás alapja az az 1930-as megfigyelés, miszerint schizofrének meglehetősen ritkán szenvednek epilepsziában, vagyis az egyik betegség kizárja a másikat, vagy úgy is mondhatjuk, hogy az egyikkel meg lehet gyógyítani a másikat.

Cerletti és Bini is hitt a módszer sikerében, azaz abban, hogy mesterségesen kiváltott epilepsziás rohammal meg lehet szüntetni pszichotikus tüneteket. Cerletti és Bini Meduna doktor módszerét fejlesztették tovább, oly módon, hogy az epilepsziás rohamot elektromos sokk segítségével idézik elő. A való életben is számos példa van rá, hogy egy véletlenül kialakuló epilepsziás roham a betegek gyógyíthatatlannak tűnő mentális problémáit jelentősen javítja. Ezeket a kísérletes és természeti megfigyeléseket használja fel a mai napig is alkalmazott elektrokonvulzív terápia.

Hogyan zajlik a kezelés?

Az eljárás lényege, hogy áramimpulzusokkal epilepsziás rohamot váltanak ki gyógyszerekkel és pszichoterápiával kezelhetetlen betegeken.

A beavatkozás csupán néhány percig tart, ezalatt kötelező altatóorvosnak jelen lenni és mindvégig biztosítani kell az intenzív osztályos körülményeket. A beteg ultrarövid narkózisban van, vagyis átalussza az eseményt, de utána perceken belül újra ébreszthető. Az eljárás alatt maszkon keresztül lélegeztetik, vagyis nem szükséges az intubáció. Az epilepsziás rohamra jellemző izomrángások kialakulását izomrelaxánsok alkalmazásával gátolják meg, ez azt jelenti, hogy az alany nem hánykolódik, azaz nem sérülhet meg.

Az epilepsziás roham 40-50 másodperc alatt lezajlik, utána 1-3 perc alatt ébresztik fel a beteget. A normális agyi tevékenység 30 percen belül helyreáll.

EC kezelést maximum 8-10-szer végeznek egy szérián belül, heti 2-3 alkalommal. A betegnek vagy beszámíthatatlansága esetén a hozzátartozónak minden esetben hozzá kell járulni a kezelés elvégzéséhez.

Milyen betegségek esetében javasolható?

Nemzetközi konszenzus alapján az alábbi esetekben végezhető ECT: -súlyos, közvetlen öngyilkossági veszéllyel járó pszichotikus állapot -egyéb, közvetlenül veszélyeztető pszichotikus állapotok -vitális fenyegetettséggel járó pszichiátriai állapotok (súlyos testi leromlás, táplálkozási negativizmus, stb.) -gyógyszeres kezelésre és pszichoterápiára nem reagáló, súlyos hangulatzavar

Mikor nem alkalmazható ECT?

A kezelésnek nincs abszolút ellenjavallata. Ha indokolt esetben mégsem végzik el, akkor az elsősorban azért történik, mert az altatás ellenjavallt. Ilyen eset például az éppen zajló szívinfarktus, agyi történések, kezeletlen magas vérnyomás, stb.

Az eljárás halálozási mutatója 1:50000, ami főként a narkózisnak tudható be, illetve valamilyen fennálló szívbetegségre vezethető vissza.

Mik az ECT mellékhatásai, következményei?

Az altatásban végzett ECT bevezetésével a mellékhatások és szövődmények száma jelentősen lecsökkent. Napjainkban a kezelést követően a betegek retrográd amnéziáról számolnak be, ami annyit jelent, hogy nem emlékeznek a kezelésre, illetve az azt megelőző közvetlen eseményekre.

Ritkán a megjegyző emlékezés tartós zavaráról számolnak be a betegek, ugyanakkor képalkotó eljárásokkal (CT, MRI, PET) nem sikerült ennek szervi hátterét kimutatni.



képforrás: media.pennlive.com