(Samponoperett)

(Zombiranha)
A kriptát belülről veszi a kamera. Kívülről már több részen keresztül is láthatták a nézők. A két évvel és pár száz résszel ezelőtt magára hagyott koporsó van a képben. Benne Agressero Maradandó teste. Bár már nem is annyira maradandó. Kissé szétszórtnak látszik. Illetve alig, mert sötét van. A rendező azonban nagyobb sötétséget akar, ezért behívják a forgatókönyv íróját. Később mégis kiküldik, mert mellette az árnyékok zavaróan kivilágosodnak.
Az egyik statiszta elájul. Nem az izgalomtól. Kiderül, hogy fényevő. Napok óta éhezik. Ebben a stábban nem csoda. A kezébe nyomnak egy zseblámpát, amitől kissé magához tér. A kellékes közben megpróbál a színész nyomára akadni, akinek fel kellene támadnia Agresseroként, hogy zombuljon. Megtalálja. A színész nevét egy tavalyi újság fekete rovatában. Keresni kezdik a fejfákat olvasva. A rendező kikel magából, de hamar visszamászik, mert úgy félembernek érzi magát. Vagy csak félistennek.
Kegyeleti szolgáltatók hirdetései következnek. Hullajó reklámokkal. Vidám sírásók steppelnek a koporsó tetején. Közben a további jelenetekhez szükséges többlet földet a hivatásos levélhordók egyesületének külön teherautója hozza meg. Post humusz.
A segédek elterítik a zsíros földet és sportfűmaggal vetik be az egészet. Egy vállalkozó szellemű gazdag rokon kísértetkastéllyal egybeépített golfpályát építtet ide. Stílusos felszereléssel. Fekete golfkocsikkal, lábszárcsontból készült golfütőkkel, koponya alakú golfsapkákkal. A büfében öreg múmiák félmeztelenül szolgálják fel a vendégeknek a frissítő italokat, és a szendvicseket. Illetve, nem mindegyiket. A furcsább színű felvágottak maguktól másznak a papírtálcára. Zöld nem is kell hozzá. Így is van rajtuk elég. A pályán is akad meglepetés. Minden lyukba talált labda beindít egy szerkezetet, ami gyászzenéket játszik le. Ha nem talál a lyukba, halálhörgés, vagy sátáni kacaj hallatszik. Attól függően, mennyire kerüli el a labda a lyukat.
A nagy nyüzsgésre Agressero a koporsójában felül. Mert alul nem látszik. Kimászik belőle és elindul a hangok irányába. Járása kissé megkopott. Nem csoda. A csoda, hogy még tud járni. Így jár az, aki két éve nem jár el sehová. De a stáb ezt szereti. Különben ki nézné a sorozataikat? Amikor Agressero megjelenik a kripta bejáratánál, mindenki döbbenten mered rá. Mintha megállt volna az élet. Naná! Egy ilyen sorozatban? A rendező eszmél fel legelőször. Agresserora mutat, miközben leordítja a sminkest, hogy milyen munkát végzett. A sminkes gyorsan nekiesik. Mert megbotlik egy friss sírhantban.
 Agressero Maradando darabos mozdulatokkal hárítja el a sminkes közeledését. Pedig az nem szerelemből teszi. Eltávolodnak egymástól. Hiába. Nem esik messze az alma. Mondjuk, közel sincs egy almafa sem. És persze, gyenge a gyümölcsdobáló. Látták volna Agresserot a kétszázadik részben! (Lásd: Fogatlan piranha.) Ő aztán tudott dobálni! Nem látták? Akkor hogyan fogják megérteni ezt a részt?Reklámok jönnek ismét. A szerencsejátékokról, kaszinókról, és tévésorozatokról. Utána rövid ismertető a függőség veszélyeiről. A tudományos előadó magyaráz, a háttérben pedig részeg asztalosok bitófát ácsolnak. Ez is egyfajta függőség. Kötél általi lerészegedés. Persze, attól függ, honnan nézzük. A független hírügynökség mereven elzárkózik, de hiába. A friss hírek lazán benyomják az ajtót. A falon alkoholtartalmú ételmaradék. Tegnap borsóleves volt ebédre az asztalosoknál.

Most kellene egy izgalmas rész ide. Vagy egy nő. Esetleg egy izgalmas nő, mert itt már a sportfű sem nő. Eltévedt szektás lányok kerülnek elő a kripta mögül. Testükön fehér lepelszerű ruha. Vagy ruhaszerű lepel. Kezükben gyertya. Legalábbis, gyertyának látszó tárgyak. Állítólag nem félnek használni. A sötétben. A rendező fantáziája beindul, de félúton lefullad. Öregszik. Felveszik filmre. A lányok vonulását is. Mit lehet tudni? Még jól mutathat a sorozatban. Balról az úton két sírásó közeleg. Kivilágítatlan láthatósági mellényben. Ez a viselet ásás közben kötelező. A rendező már abban sem biztos, hogy filmet forgatnak. Mármint a stáb. A temetői alkalmazottak csak földet. Meg a fejüket. Keresnek. És nem is rosszul! Ordításra rezzen össze a csapat. Végre történik valami hátborzongató! Agressero a frissen kiásott gödröket nézte és elmerült a látványban. Testileg is. Ezért volt az ordítás. Hangja még van. Csak hát, tehetség is kellene. Akkor talán felfedeznék. Így viszont gödörben marad. De még ott sem talál magára. Akkor ugyan mit vár a stábtól?
A rendező összesúg a producerrel. Valahogy el kellene készíteni a befejező részt, de olyat még soha sem csináltak. Tanakodnak. Végül a főszereplő, Agressero oldja meg a helyzetet. Végleg elterül a gödör alján, amelyikbe lecsúszott. A filmes csapat a sorozatot és a főhőst saját halottjának tekinti. Tiszteletük jeléül néhány filmkockát égetnek el, majd beállnak golfozni a gazdag távoli rokon mellé. A kameraman ezt is felveszi. Talán kijön belőle a következő rész.