Henian Chen és munkacsoportja genetikai kutatás közben rábukkant a monoamino-oxidáz géncsoport egyik változatára. Kiderült, hogy azok nők, akiknek génkészletükben ez megtalálható, önbevalláson alapuló vizsgálat során boldogabbnak tartották magukat, mint az átlag. Aki két példánnyal is rendelkezik ebből a génből, az még boldogabbnak érzi az életét.       

A lélektanászok sok tanulmányban leírták, hogy a nők gyakrabban szenvednek hangulati és egyéb pszichés zavarokban, mint az erősebb nem tagjai, ám az is ismert, hogy az életben legtöbbször boldogabbak, mint a férfiak. "Ennek oka egyelőre nem ismert" - írja tanulmányában a kutatók vezetője, "de ez a fölfedezés segíthet a nők és a férfiak közötti hangulati különbségek magyarázatára".       

A monoamino-oxidáz, tudományos rövidítéssel MAOA gének már régóta ismertek. Ezek szabályozzák különböző agyi idegátvivő anyagok lebontását, amelyek gyógyszerként is használatosak. A depresszió kezelésére alkalmazott készítmények egyes tagjai is ilyen támadáspontok útján fejtik ki hatásukat.        

A tanulmány 193 önként jelentkező nő és 152 férfi lélektani vizsgálatával történt. A boldogság hajlamának, mértékének mérésére részletes pszichológiai kérdőíveket használtak. Nyilvánvaló, hogy a résztvevők boldogságát életkörülményeik alapvetően befolyásolták, ezért az értékelésnél figyelembe vették ezeket is: az életkort, az életszínvonalat, az iskolázottságot.       

Korábban a MAOA gének jelenlétének szintjét különböző kedvezőtlen lélektani hatásokkal, az alkoholizmussal, agresszivitással, társadalomellenes viselkedéssel hozták kapcsolatba. A mostani vizsgálat eredményei jelentősen megváltoztatják a régebbi nézeteket és további tanulmányokat indíthatnak el.       

Az eredmények azt igazolták, hogy ezen gének jelenleg tanulmányozott változatai a nőknél kifejezetten fokozták a boldogság érzését, viszont a férfiaknál ezt nem észlelték. A kutatók szerint ez a férfi nemi hormon, a tesztoszteron szintjének, a felnőtté válás során természetes növekedésének következménye lehet.        

A tanulmányt a Progress in Neuro-Psychopharmacology & Biological Psychiatry szakfolyóirat közölte.