Az Uppsalai Egyetem kutatóinak megállapításai áttörést jelenthetnek a memória és a félelem kutatásában.    
Amikor megtanulunk valamit, akkor hosszú távú emlék jön létre a megszilárdulás (konszolidáció) folyamata segítségével, amely fehérjék képződésén alapul. Amikor felidézünk valamit, akkor az emlék egy kis időre instabillá válik, majd egy újabb megszilárdulási folyamatban újrastabilizálódik. Vagyis tulajdonképpen nem arra emlékezünk vissza, ami eredetileg történt, hanem inkább arra, hogy miként idéztük fel legutóbb a történést. Ha megtörjük az emlék felidézését követő újraszilárdulási folyamatot, akkor befolyásolhatjuk az emlék tartalmát.    

Tanulmányukban a kutatók semleges képeket mutattak a tesztalanyoknak, és párhuzamosan egy kisebb áramütést is alkalmaztak náluk. Így elérték, hogy a kép látványa félelmet váltott ki a résztvevőkből, azaz létrehoztak egy félelememléket náluk. Ellenőrzésként a következő alkalommal áramütés nélkül mutatták meg nekik a képet, a félelem valóban megjelent.    

Ezt követően a csoport egyik felének még az emlék újraszilárdulása előtt többször megmutatták a képet, a másik felének viszont csak később, amikor már lezárult az emlék újraszilárdulása. Annál a csoportnál, ahol megtörték a félelememlék újrastabilizálódását, az eredeti félelem eloszlott, vagyis a beavatkozással az emléket sikerült semlegessé alakítani, és többé nem váltott ki félelmet.    

A kutatók mágneses rezonanciás (MR) berendezéssel is nyomon követték, hogy mi zajlott az önkéntes alanyok agyában. Igazolták, hogy a művelet után a félelem az amygdalában, az agy félelemközpontjában agyi szkennerrel sem volt kimutatható.    

"Eredményeink áttörést jelenthetnek a memória és a félelem kutatásában. Ezek a megállapítások elvezethetnek oda, hogy a szorongásos zavaroktól, fóbiáktól, poszttraumás stressztől, pánikrohamoktól szenvedő emberek milliói világszerte jobb kezelést kapjanak" - idézte Thomas Agrent, a kutatás vezetőjét a Science Daily című ismeretterjesztő portál.