A Cambridge-i Egyetem kutatói három "zenei korszakot" azonosítottak be az emberek életében: intenzív, kortárs és kifinomult. A tinédzserek a punkhoz és a metálhoz hasonló intenzív zenét használják az identitásuk megalapozásához, de ahogy változik az életmódjuk, úgy a zenei ízlésük is alakul és belépve a korai felnőttkorba csökkeni kezd az intenzív muzsika iránti érdeklődésük és elkezdenek a kortárs zene - pop, rap - irányába elmozdulni.
   
Ez összhangban van az életmódbeli változással: az emberek ilyenkor több időt töltenek bárokban, klubokban és társas összejöveteleken, ahol általában táncolható zenéket játszanak. A kortárs zene iránti érdeklődés a középkorúság korai éveiben is megmarad, majd megkezdődik a jóval kifinomultabb műfajok, a dzsessz és a klasszikus zene irányába való elmozdulás. A kutatók szerint ez a váltás az intellektus, a társadalmi helyzet és az érzelmi kiforrottság kifejezésével van összhangban. A zenei ízlés távolabb kerül a fősodorbeli műfajoktól és előtérbe kerül a country, a népzene és a blues is.
   
Az intézmény pszichológiai tanszékének docenseként dolgozó Jason Rentfrow szerint a kamaszéveket gyakran az identitás megalapozásának igénye hatja át és az agresszív, hangos és eltorzított hangokkal teli intenzív zenében megvan a lázadás. A szakember szerint az első zenei korszak a függetlenség kinyilatkoztatásáról szól, míg a következő sokkal inkább arról, hogy mások elfogadjanak bennünket.
   
A Journal of Personality and Social Psychology című folyóiratban közölt tanulmány olyan, zenei preferenciákat vizsgáló felméréseket vett alapul, amelyek több mint 250 ezer ember bevonásával készültek tíz év alatt. A kutatók azt vizsgálták, hogy miként változott az emberek zenei ízlése, ahogy öregedtek és mindezt összevetették azokkal a kihívásokkal, amelyeknek kulcsszerepet tulajdonítottak az ember érési folyamatában.
   
Az eredmények megkérdőjelezik azon elméletet, hogy az ember zenei ízlése nem változik élete során és csupán a kultúra az, amely felülkerekedik rajtunk, ahogy idősödünk. "Természetesen nem átléphetetlen határvonalakról van szó, hiszen az emberek életük későbbi szakaszában is szívesen hallgatják azt a rock and roll-t, amelyért fiatalon rajongtak" - mondta Rentfrow, hozzátéve, hogy a zenehallgatás oka azonban változhat és a kor haladtával valószínűleg inkább a nosztalgia kerekedik felül.
   
A szakemberek szerint nem csupán a zenehallgatási ízlés, de maguknak az előadóaknak az ízlése is változik. Sting és Paul McCartney például, akik annak idején a lázadó kultúra megtestesítői voltak, ma már a klasszikus dallamok felé nyúlnak - olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában.