A zenei idegtudományok kutatói az agy különböző működési módjait az alapján derítik fel, hogy mi zajlik le zenélés és zenehallgatás közben.

Charles Limb, az amerikai Johns Hopkins Egyetem hallásszakértője szaxofonon is játszik. A dzsessz spontaneitásából indult ki, amikor a hangszeres improvizációk zenei párbeszéde közben akarta megvizsgálni a különböző agyi területek tevékenységét.

Ehhez a zenészeknek egy MRI-készülék keskeny asztalára kell feküdniük, hogy a gép megmérje, a hangszeres játék közben hogyan változik az egyes agyterületek oxigén-felhasználása. Mivel az MRI-gép hatalmas mágnessel működik, a trombitát és a szaxofont ki kellett zárni - olvasható a PLoS One tudományos lapban megjelent tanulmányban.

Limb ezért speciális fémmentes billentyűzetet készíttetett, majd keresett tizenegy gyakorlott dzsesszzongoristát, akik az MRI-ben fekve játszottak a hangszeren. Különböző pontokra tükröket helyeztek el, hogy a zenészek ujjainak mozgását a tízperces zenélés és a vizsgálat alatt megfigyelhessék.

Volt, hogy a zenészek skáláztak, máskor négy ütemet játszottak, amire válaszul a laboratóriumban Limb vagy egy másik zenész-kutató válaszolt újabb négy ütemnyi improvizációval. Erre a készülékben fekvő zongorista ismét négy ütem improvizációjával válaszolt.

A társalgásszerű zenélés az agy olyan területeit hozta működésbe, amelyek beszéd közben a mondattani szerkezeteket dolgozzák fel. Amikor a vizsgált zenészek éppen nem játszottak, agyuk akkor sem pihent: arra koncentráltak, amit hallottak, hogy megfelelő zenei válasszal állhassanak elő.

A nyelvvel kapcsolatos más agyterületek, amelyek a szavak jelentését dolgozzák fel, ki voltak kapcsolva a zenélés alatt - állapította meg Limb.

A zenei idegtudományok egyik fontos célja, hogy az agyi folyamatokat jobban megértsék, és az idegi zavarok gyógyítására új terápiákat fejlesszenek ki.











Informed/MTI