Az öngyilkosság a szabad önakarat eredménye, melyek az agy "szoftverében? keletkezik, gyakran súlyos pszichés betegségek talaján alakul ki, mint az öngyilkosságot megelőző stressz állapot, amely a szervezet "hardverében? nyomokat hagy hátra. Alexander Niculescu munkatársaival együtt (Indiana University School of Medicine, Indianapolis, USA) egy évtizede azt a biomarkert keresi, mely az öngyilkosságra készülő egyének egzisztenciális krízisét előre jelzi. 

A szerzők 75 bipoláris zavarban szenvedő beteget választottak ki, akiknél különösen erős hangulatváltozás állt fent. Három éven keresztül vizsgálták őket öngyilkossági hajlamukkal kapcsolatban. 

Minden alkalommal vérpróbát vettek, melyben RNS-analízis során számtalan olyan gén aktiválódását vizsgálták, amelyek már az affektív zavarok vagy a pszichózisok korai stádiumában megjelennek. Végül öt biomarkert találtak, melyek a betegek öngyilkossági késztetésével párhuzamban álltak. Ezek közül a SAT1 (spermidin/spermin N1-acetyltransferáz 1) enzim emelkedett ki. Az enzimet a szervezet stressz reakcióknál fokozott mértékben állítja elő, fertőzések, oxigénhiány, toxinok hatására, vagy éppen lelki krízisek során. 

Először egy olyan kilenc személyből álló csoportnál validálták, akik öngyilkosok lettek. Mindegyiküknél egyértelműen emelkedett SAT1 értéket találtak. Végül prospektíve elvégezték a próbát 42 bipoláris zavarban és 46 schizofréniában szenvedő férfinél, majd a későbbi öngyilkossági kísérlet miatt történt kórházi felvételeknél összehasonlították azokat. A hagyományos pszichiátriai vizsgálatokkal (szóbeli kikérdezés) együtt az öngyilkossági kísérlet előrejelzése lényegesen javult. 

Mivel itt egy igen kis beteglétszámmal dolgoztak, a vizsgálat klinikai értékét természetesen nem lehet meghatározni. Nyitva marad a kérdés, vajon más betegcsoportoknál (nők, más lelki betegségek) is alkalmazható-e. Mindenesetre a közlemény azt mutatja, hogy az emberi psziché "szoftverének? megbetegedése a szervezet "hardverének? markereivel is kimutatható. 

Bluttest sagt in Studie Suizidrisiko voraus