- Betegségem nyilvánosan vállaltam, hogy elkezdjünk erről beszélni Magyarországon is. Rádió és televíziós műsorokban szerepeltem, újságoknak nyilatkoztam. Lassan 10 éve vagyok remisszióban, azaz tartós jó állapotban. Ezt nevezhetjük gyógyult állapotnak is, de tisztában kell lenni vele, hogy ez egy biokémiai egyensúlyzavar, amit gyógyszerekkel szinten kell tartani.

A bipoláris zavar mögött leginkább szerotonin egyensúlyzavar áll. Természetesen a hangulatingadozásra a külső körülményeknek is befolyása, de alapjában egy biológiai zavar. Ha sikerül a gyógyszeradagolást beállítani és lecsökkenteni egy tartós terápiás szintre, valamint olyan életvitelt igazítunk hozzá, ami a bipoláris számára kellemes, akkor olyan, mint a cukorbetegség. Ha betartja a beteg a szabályokat, senki se veszi észre, hogy valami nincs rendben. Egy cukorbetegről sem lehet tudni, hogy beteg, amíg nem lövi be magának az inzulint, a ma már egészen szolid injekciós tűvel. A bipolárisoknak annyi a különbsége, hogy nekik a gyógyszeren kívül szükséges egy rendezett életvitel is.

Valószínűleg sok ismerősöm észrevette, hogy a gyors váltások embere vagyok. A barátaimon kívül szinte mindent kicserélek az életemben rendszeresen. A barátnőim is elég kevés esélyt kaptak és hamar lapátra lettek téve, ha meg akarták mondani, hogy mit tegyek. Tanácsolni és kérni lehet, de az utasítást nem tűröm. Emiatt persze gyakran lettek a kapcsolataim tiszavirág életűek, de nem bántam, hogy lezártam őket. Tudom, hogy lesz olyan lány, akivel kérésekkel és tekintetekkel fogunk kommunikálni?

A munkahelyeimet is rendszeresen cseréltem. Pár hónap után, amikor már több volt a teher, mint a sikerélmény akkor általában fogtam a kalapom és továbbszálltam. Így tudtam belekóstolni a szórakoztató-, a kellékgyártó-, vagy épp a divatiparba. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan a szakmám és a valós tudásom is, hogy hazánkban bármely közepes vagy nagyvállalat szívesen látna a saját alkalmazottjai listáján. Nagy öröm nekem, hogy a mostani munkahelyemen remek körülményeket találtam, emellett nem kötnek meg, kellően rugalmasak. Nem érzem magamat rabnak a munkába menet, sőt a kollégák társasága felüdít. Szeretek oktatni, hiszen valahol mélyen érzem, hogy ez az én dolgom a világban tanítani, segíteni másoknak.

Emiatt szeretnék majd minél többet támogatni a betegeket, de nem jó, ha csak én akarok tenni az ő egészségükért. A legtöbbet egy bipoláris magáért tehet. Sokat hallom, hogy azt írják, mondják, hogy nekem könnyen ment és hogy emiatt ne akarjak már nagy megmondó lenni. Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon belegondolnak-e abba, hogy én mit tettem azért, hogy egy sikeres ember legyek. Korcz Attila is ugyanúgy megszenvedte a bipolaritás poklait...

Természetesen nem hálás a szerepem, hogy az "egészségesek? egy apró része bolondnak néz és a bipolárisok egy része meg azt érzi, hogy én kérkedem az egészségemmel. 

Én egyszerűen tudom a receptet és szívesen segítek. Tervezem, hogy tartsak előadásokat érdeklődőknek, családtagoknak és betegeknek arról, hogy hogyan tudják ezt a betegséget elzavarni. Van-e erre lehetőség? Ha el tudod képzelni, akkor igen. Én 11 éve vagyok bipoláris és 9 éve kezdtem el látni azt, hogy mi az igazi érték, hogy kik az igazi barátok. Ha megkérdezné bárki, hogy odaadnám-e a bipolaritásomat, a válaszom egyértelmű nem. A bipolaritásomat én formáltam olyanná, amelyet már élvezet, s nem púp a hátamon. Vajon, ha nem leszek bipoláris és nem szenvedek két évet kegyetlenül, akkor valószínű nem látnék minden napot csodának és nem élvezném az életem maximális hőfokon. Rengeteg a munka ezzel a betegséggel, de amikor arról beszél a média a nevem kapcsán, hogy teljes élet a bipoláris zavarral elmosolyodom, hogy ez több, ez boldog élet.

A bipoláris világ weboldalát mobilbaráttá szeretném alakítani, valamint élő találkozókat szervezni ismét. Tervezek egy előadássorozatot életre hívni Sikerember néven. Ahova bipolárisokat és egészségeseket épp úgy szívesen látnék. Elmesélném, hogy az életben mi is a siker és hogyan érhetjük el. Bipoláris találkozót is szeretnék újra szervezni, de olyat, amin nem 4-8 ember jelenik meg, hanem mondjuk 2 tucat? Köttetnek új barátságok és elmeséljük a pozitív oldalát is a bipolaritást, s nem csak egymás sebeit nyalogatjuk. Tudom, hogy depressziós fázisban ez csak egy álom, de az is véget ér, s felhők felett kék az ég. A depressziós fázisban lévőknek nagy türelmet és kitartást kívánok. Bipolárisok, van kiút, én bejártam és ígérem, amennyit egészségem megőrzése mellett tudok, segítek.

Azt meg kell jegyeznem, hogy nagyon sokan kerestek fel egy-egy helyzettel, esettel kapcsolatban. Én azonban nem vagyok terapeuta és pszichiáter. A facebook-on van egy titkos csoportja a bipolárisoknak. Oda jelentkezhettek. (Írjatok a bipolarisvilag.hu facebook oldalára) A titkos csoportban számos beszélgetés folyik.

Bár egy-egy ember számára ritkán van időm, de webes segítséget biztosítani, ahogy az utóbbi évtizedben, úgy a következőkben is fogom. Le lehet győzni ezt a betegséget, én már nem élem át a borzalmakat, sőt semmilyen panaszom nincs. Remélem, hamarosan sokatoknak tudom átadni a tudást, hogy mi a kulcs?