Egy egészséges felnőtt ember napi folyadékszükséglete legalább két és fél liter egy átlagos igénybevétellel járó napon. Sportolás és napozás idején, vagyis ha izzadással vizet veszítünk, jelentősen nagyobb mennyiségre van szükségünk. A szilárd táplálékkal átlagosan csak körülbelül háromnegyed litert tudunk felvenni, a többit ivással kell a szervezetbe juttatni.

Szervezetünk egyébként e tekintetben szokatlanul rosszul jelez: hiszen a legtöbb szükségletet már idő előtt beharangozza - az éhség például már olyan stádiumban fellép, amikor az evés még egyáltalán nem létszükséglet.

A szomjúságérzés ezzel szemben már a vízhiány, és a szervezetben ennek következtében megemelkedett sókoncentráció következménye. Ha szomjasak vagyunk, az azt jelenti, hogy már régen a pohárhoz kellett volna nyúlnunk. A megdagadt nyelv, a besűrűsödött nyálmirigyek, a kiszáradt torok tünete csak akkor jelentkezik, amikor a vízhiány miatt a vér már besűrűsödött, a szöveti folyadék mennyisége lecsökkent, és mindez a hipotalamuszban "szomjúságriadót" vált ki. Ekkor beindul a szervezet vészprogramja, ami azt jelenti, hogy például elkezdi összegyűjteni az összes rendelkezésre álló folyadékot, és a vesékben kiválasztott méreganyagra való tekintet nélkül alig választ ki vizeletet.

Legjobbak a természetes gyümölcslevek (amelyek ráadásul még jó vitaminforrások is), a tea (különösen egészséges a nem erjesztéssel készített zöld tea) és a víz, természetes formában. De nem minden víz egyforma!

Igaz ugyan, hogy minden ital túlnyomó részben vízből áll, egyáltalán nem mindegy, milyen egyéb alkotórészekkel vesszük magunkhoz. Aki ugyanis a hőmérő higanyszálának magasra kúszását az árnyékban való sörözgetéssel próbálja ellensúlyozni, az éppoly kevésbé tesz jót a testével, mint az, akinek a kánikula a strandon elfogyasztott koktélok élvezetét juttatja eszébe: habár az alkoholtartalmú italok folyékonyak és első benyomásra szomjoltónak is tűnnek - a szervezetben éppen ellenkezően hatnak, mint ahogy arra szükség lenne.

Az alkohol - éppúgy, mint a koffein - a legrövidebb időn belül tízszer annyi vízmennyiséget választ ki, mint amennyi a felvett élvezeti szerek mennyisége volt -, és ettől még intenzívebb szomjúságérzet jelentkezik. Az átmulatott éjszakák következményeit (izom-gyengeség, levertség) mindenki ismeri. Még szerencse, hogy a kávézásnál a régi bécsi szokást szinte mindenhol átvették: vagyis a kávéhoz egy pohár vizet is felszolgálnak.

Ami az alkoholra és a koffeinre (és természetesen az utóbbi időben annyira elterjedt energiaitalokra is) érvényes, az a cukortartalmú italokra is áll. Bár ezek annyira nem károsak, hogy néha-néha ne lenne szabad egy keveset fogyasztani belőlük. Táplálkozás-élettani szempontból azonban korlátlan fogyasztásuk semmiképpen nem javasolt.

Ennek két oka van. Először is: a szervezet a folyadékok úgynevezett ozmolaritásának stabilizálására van beprogramozva. A szakemberek ezen az oldatban található részecskék mennyiségét értik. Cukortartalmú üdítőknél ez a javasolt értéknek körülbelül a háromszorosa. Ez azt jelenti, hogy a szervezetnek először is az összes rendelkezésre álló vizet vissza kell tartania, hogy a cukor koncentrációját a vérben olyan alacsonyan tarthassa, amennyire csak lehet. Amikor pedig gyorsan lebomlik, elég a cukor, a visszatartott víz hamar kiürül, vagyis vizelési inger és folyadékveszteség lesz a következmény.

A második ok abban rejlik, hogy a cukrozott üdítőknél magas kalóriatartalmúak. Ha már a szilárd táplálékkal kalóriát vettünk magunkhoz, víz helyett legalább ne fogyasszunk állandóan ilyen italokat.

Ha még azt is számításba veszünk, hogy a vizelettel és az izzadsággal nem csak vizet veszítünk és egyes méreganyagoktól szabadulunk meg, hanem - igaz, lassabban - olyan ásványi anyagok is távoznak, amelyek a szervezetben létfontosságú elektrolit szerepét töltik be. Ezeket szintén megfelelő mértékben pótolni kell ahhoz, hogy a test és a lélek ne veszítsen teljesítőképességéből.

A gyümölcslevek nemcsak vitaminokat tartalmaznak, hanem többféle ásványi anyagot is. Ugyanilyen hatása van a gyümölcsöknek és a nyers zöldségeknek, amelyek eredeti formájukban 80 százalékban vízből állnak.

A vezetékes víz nem tartalmazza megfelelő mennyiségben a szükséges kémiai segédanyagokat, ami pedig az ásványvizet illeti, arról még egyszer hangsúlyozni kell: minden egyes forrásnak megvan a "kémiai ujjlenyomata", azaz mindegyik víz más és más az ásványi anyagok összetételét illetően.

Két alaptípus azért létezik: vannak olyan vizek, amelyek főként nátriumos sókat tartalmaznak (fedezni tudják tehát a konyhasó szükségletet), és olyanok, amelyekben főleg magnézium és kalcium van.

Izzadáskor ugyan literenként két gramm sót (NaCl) választunk ki, ez a hiány az extrém megterheléssel járó ritka esetektől eltekintve a nyugati országokban szokásos táplálkozással pótolható. Kevésbé könnyű kiegyenlíteni a magnézium és a kalcium hiányát, amely olyan hosszú ideig tartó testi megterhelésnél lép fel, mint például hegyi túrák, hosszú ideig tartó kocogás vagy úszás.

Ha csak a strandon süttetjük a hasunkat, nem kell válogatósnak lenni az ásványi összetételt illetően, a sportolós típusoknak azonban ajánlatos elolvasni a címkén az összetevőket, és tudatosan a magas magnézium- és kalciumtartalmú vizeket inni. Vízből nyáron soha nem lehet túl sokat inni, és mivel a test csak akkor reagál szomjúsággal, amikor már nagy veszélyt észlel, ajánlatos mindig többet inni, mint amennyinek szükségét érezzük.