A szakemberei azt vizsgálták, hogy megváltoztatható-e a "depresszióra tenyésztett" patkányok viselkedése környezetük módosításával. Ezért játékokkal és mászókákkal teli hatalmas ketrecekbe tették őket egy hónapra.

A "játszótéren" töltött idő után a patkányokat vízzel teli tartályba tették, az ottani viselkedésük ugyanis a depresszió fokmérőjeként szolgál: a depressziós rágcsálók csak lebegnek a vízen, a kétségbeesés jeleit mutatva.

Az egyhónapos "pszichoterápia" után a patkányok energikusan úszkáltak a tartályban, a kijáratot keresve. Ezeknél az egyedeknél a depresszió vérben lévő jelzőanyagainak, vagyis biomarkereinek egy része is az egészséges egyedeknél megfigyelt szintre módosult. A környezet tehát felülírhatja a depresszió genetikai hajlamát.

_{A kutatók azt is meg akarták nézni, hogy a környezeti stressz kiválthat-e depressziót a kontrollcsoportba} tartozó egészséges patkányoknál, ezért két héten át napi két órára elzárták őket, és az állatok depressziós viselkedést mutattak a víztartályban, és a depresszió biomarkereinek egy része a depresszióra tenyésztett patkányok vérében mért szintre változott.